Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
82 leknek országál kell elhagynia , és világosság fiává s Isten országának élő tagjává lennie; mielölt abba czélszerii támlás s jé példák állal másokat vezethessen. 41 §. Gyertyárság. Üldözés idejében a keresztények az isteni szolgálatot éjjel, az erdőkben, barlangokban, temetőkben valának kénytelenek tartani, miért is bizonyos férfiak rendeltettek, kik e helyek kivilágításáról gondoskodtak , a híveknek áldozé- kait átvevék s mi a sz. áldozathoz szükséges vala, elkülönö- zék. Ezek gyertyároknak neveztettek. Az anyaszentegyház megtartotta isteni szolgálatnál a világítást, azon okoknál fogva, mellyeket a sz. mise magyarázatánál elő adtunk, valamint a gyertyárokat is. A püspök e rend kiszolgáltatásánál gyertyatartót viaszgyertyával ad a növendék kezébe, azt jelentvén ez által, hogy, valamint a gyertya világa által elűzi a sötétséget: úgy a pap tanítása s példája által eloszlatja az erkölcsi homályt. Ama tanítások, mellyeket a lelki pásztor híveinek szivébe csöpögtet, valóban világosság, melly értelműket fölvilágosítja. A példák, mellyeket ö híveinek ad, amaz ösvény, mellyet nekik kijelöl. Azért nevezi Krisztus apostolit a világ világosságának, mellynek a tudatlan embereket szavak s cselekedetek által fölvilágosítnia kell. A lelki pásztor tehát gyakran emlékezzék meg ezen egyházi rendre, s ebben vett kötelességekre; értelmét mindig jobban képezze s nemesítse, hogy híveinek igaz világossága lehessen. Mert ha vak a vakot vezeti, mind a kettő verembe esik. (Mát. XV. 14.)
