Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

nioknak nagysága s fenséges szerkezete, fényes kivilágítása, az oltárok ékessége, a szép föstmények, képszobrok, 'az ünnepélyes zene, a szível emelő ének legmélyebb tisztelet­tel töltik s készítik el keblünket az igaz ajtatosságra s a leg­főbb valóság imádására. A legjelentékenyebb szokások és szertartások között a mindennapi vérontás nélküli megújí­tása Krisztus Jézus halálának, az úrnak minden ünnepe nyil­vánosan hirdetik Istenünk szeretetét s irgalmasságát, hálára s viszonszeretetre szólítnak föl bennünket, alázatosságot, bizalmat és vétekgyülöletet csöpögtetnek belénk. Az alázatosságot üdvözítőnk jászolánál tanuljuk. A világ hiúságát s múlandóságát érezzük, midőn fejünk hamu­val behintetik, és midőn nagyböjtben üdvözítőnk szenvedése ábrázoltatik. Nagypénteken a szentség imádásúl ki nem té­tetik, hanem a puszta keresztfa mutattatik csak. Akkor a szív mély szomorral s a vétektől igaz borzadással töltetik el. A föltámadás vigasztaló biztosítást nyújt, hogy adóssá­gunk eltöröltetett, hogy Isten velünk kibékült, s hogy egy­kor az örök életre mi is föltámadunk; ha a bűnnek megha­lunk, s azt keressük, mi fölöttünk van, hol Krisztus Is­ten jobbjáig ül. A sz. lélek küldetése elcsüggedt szívünket föléleszti s gyengeségünket minden rósz elleni harezban megedzi. Az ártatlanságnak tiszta ruhájában látja a kereszt, katholikus a boldog, szűz Máriát, Isten anyját, előképül, hogy szíve tisztaságában s gondolkozásmódja őszinteségében hozzá hasonló lenni törekedjék. Istvánnal halni tanul üdvö­zítőjéért s annak tanításáért; Pétertől s Páltól pedig igaz vallási buzgalmat; és a szám nélküli szentek neki ép annyi indokok, hogy ö is tűrjön s küzdjön, valamint azok tűrtek s küzdöttek. Milly hatalmasan emelkedik szívünk a tisztitó tűzben szenvedő lelkeknek évi emléknapján? Itt látjuk ama dicsőséges viszonyt, melly által a föld az éggel összekap- csoltatik. Ez minket arra tanít, hogy mi egy jobb világ polgárai vagyunk, s hogy a keresztényeknek szeretete a halállal nem hal el, minthogy a szentek rólunk gondoskod­nak , értünk könyörögnek, és mi viszonos könyörgésünk

Next

/
Thumbnails
Contents