Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

74 — géli öt az Ur, s ha vétkeket elkövetett volna, megbocsáttat­nak neki.“ (V 14 — 15.) Sz. Jakab apostolnak e szavaiból az is kiviláglik, hogy nem ö, hanem Krisztus szerzője e szentségnek. Ugyanis egyedül Istennek van hatama bűnöket bocsátani, betegeket gyógyitni sat. S kér. kath. egyházban az utolsó kenet mindig Krisztustól rendelt szentségnek tar­tatott. „A papok — igy ir aranyszáju sz. János püspök (S. Chrysostom.) (Paps. III. könyv.) megbocsátják a bűnöket, ha keresztelnek, ha föloldoznak, s ha kennek.“ Ekép Incze s Origenes. Utolsó kenethez zöldcsötörtökön a püspök által szentelt faolaj használtatik. Olaj a testi fájdalmakat enyhíti, a sebeket gyógyítja , a lankadt testnek ereit visszaadja. Is­tennek kegyelme a beteg lelkében e szentség áltel ép eze­ket eszközli. Utolsó kenetnek szertartásai kővetkezők: Midőn a pap a beteg szobájába lép, öt s a jelenlevőket eszavakkal „pax huic domui — békesség e háznak!“ — köszönti. S miután az oltári szentséget s szentelt olajt az asztalra helyezte — hol a feszület, égő gyertya és tányér kevés sóval,s pamut­tal van — a beteghez megy s vele a feszületet mcgcsókol- tatja. Azután öt s a jelenlevőket szentelt vízzel meghinti, mondván: „Adsperges me“ sat. E vizzeli meghintés a be­teget a keresztségben nyert lelki tisztaságra emlékeztesse, s, ha keresztség után ismét vétkezett, a csöppek bűnei fö­lötti bánatát jelentsék. Néhány imádság után a beteg ágyá- hez megy, öt elkészítendő a gyónásra. Mert, hogy egyki az oltári szentséget méltólag magához vehesse, Isten ke­gyelmében kell lennie. A jelenlevők ekor a szobából kimen­nek, a pap a beteget meggyóntatja, alkalmas tanítást ad neki, föloldozza s a körülállók jelenlétében neki az oltári szentséget e szavakkal nyújtja: „Vedd atyámfia! Urunk Jé­zus Krisztus testének utravalóját, melly téged a gonosz el­lenségtől megőrizzen s az örök életbe vezessen, amen.“ Ezután a pap ujjait vízzel megmossa, néhány imádság után hüvelykét sz. olajba mártja, s ezzel a betegnek sze­meit, füleit, orrát, száját, kezeinek tenyerét, lábainak fejét,

Next

/
Thumbnails
Contents