Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

68

satok meg, hanem — kinek meg foglok bocsátani. Tehát mint tudhatták ők, melly vétkek megbocsáthatok, ha a hívek azokat őszintén meg nem vallották. Jézustól a bűnök bocsánatára vett hatalom ekép magában foglalja azoknak gyónását. Ezen gyónást az apostolok is követelték a hívektől. Ekép ír ugyanis szent Jakab apostol: (V. 16.) „Valljátok meg egymásnak bűneiteket s imádkozzatok egymásért, hogy üdvözöljetek, mert sokat használ az igaznak szünteleni könyörgése.“ S szent János: (I. lev. 9) „Ha megvalljuk bűneinket: Isten jó s igaz, hogy megbocsássa bűneinket,s megtisztítson minket minden hamisságtól.“ Hogy a hívek e parancsot ismerték és teljesítették, apostolok cselek, olvassuk (XIX. 10.) „és a hívek közöl sokan jövének el, megváltván s kibeszélvén tetteiket.“

Sok sz. atya is bizonyítja, hogy a kér. katholika egyházban bűnök bocsánatára a gyónás mindig szükségkép megkívántától!. Csak néhányat hozunk föl első négy századból:

1) Szent Kelemen pápa , ki I. század végével kor- mányzá az anyaszentegyházat, korinthiakhoz ekép ír; „Minden roszat bánjunk meg, inig élünk, mert ez élet után nincs semmi gyónás és semmi büntörés.“

2) Sz. Jerne, (Irenaeus) lyoni püspök, II. században (az eretnek 1. könyv. 13. fejezet.) néhány asszonyról, kik Márkus nevű eretnek által elcsábittattak, beszéli, hogy az anyaszentegyházhoz visszatértek , s bűneiket meggyónták.

3) Tertulián, II. század végén s harmadiknak elején, gyónásról irt könyvében (10. fejez.) igy szóll: ,,Ha valamit az emberek előtt eltitkolunk, Isten előtt is eltitkolhatjuk azt? Jobb hallgatni s örökre elveszni, mint meggyónni s feloldoztatni ?“

4) Sz. Cziporján , (Cyprian) karthágói püspök, III. században , bűnösökről irt könyvében így: „Legkedvesebb atyámfiai! Gyónja meg kiki vétkeit míg él, inig gyónása el- fogadtatik , mig a papi feloldozás Isten előtt kedves-“

5) Origines, III. századbeli iró, ezt mondja : (5. egyházi beszéd, (homil.) „Mi mindent, mit elkövettünk, tartó-