Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

A vallási szokások és szertartásoknak czélja.

Az Isten legtökélyesb valóság, neki köszönünk mindent, mit e földön bírunk s élvezünk, tőle reményijük e rövid élet után az örök boldogságot. Az Isten tehát legfőbb jó, neki legnagyobb tisztelettel, szeretettel s hálával tartozunk, hozzá kell erősen ragaszkodnunk, benne tántorithatlan bizalmat helyeznünk, s minden törekvésünket oda irányoznunk, hogy az ö tetszését megnyerjük és szeretetére méltók legyünk. De tapasztaljuk, hogy az érzéki tárgyak sokkal erősben hatnak ránk, mint az érzékfölötti igazságok, s hogy a teremtmények iránti szeretet gyakran a teremtő irántit elnyomja. Szükségünk van tehát bizonyos külső jelekre, szokásokra és szertartásokra, mellyek alkalmasak lelkünket az érzék fölötti tárgyak szemlélésére föléleszteni, a földről az égre, a természetről annak teremtöjéhez fölemelni, az Istentől vett jótéteményeket élőnkbe tenni, s ekép a legfőbb valóságnak imádására, szeretetére, hálára s parancsainak hív teljesítésére serkenteni. Az Istentől vezetett kér. katho- lika anyaszentegyház e szükségnek megfelelt, midőn az ol- tári szentséggel, a szentségek kiszolgáltatásával ünnepélyes szokásokat és szertartásokat kapcsolt össze s több ünnepet rendelt. E szertartások által minket a kér. katholika egyház az érzékfölötti igazságokra figyeltet. — A sz. miseáldozatnál viaszgyertyákat látunk égni. Mire valók az égő gyertyák világos nappal ? Az anyaszentegyházban amaz igazságot érzékítik, hogy Krisztus a világ világossága; hogy mi, ha ö e földön meg nem jelenendett, még mindig a pogányság sötétségében volnánk. Ismerjük el hálásan e megbecsül-