Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
39 bornak is kell lenni. Azonkívül pedig az apostoli hagyományok szerint abba egy kevés viz elegyíttetik, melly elegyítés, mint fölebb érintők: 1) Krisztus istenségének az em- beriséggeli egyesülését, 2) azt a vért s vizet, melly Krisztus oldalából a keresztfán kifolyt; 3) azon erkölcsi egyesülést példázza, melly Krisztus és az anyaszentegyház között létezik. 20. §. Áldozat füstölése. Ünnepélyes sz. misénél az áldozár keresztalakban háromszor megfüstöli a kenyeret s a bort, mi által a sz. Háromság iránti hitét ismerteti meg; s hogy ez az áldozat azzá lesz, mit Krisztus a keresztfán véghez vitt. Azután kétszer lebegteti a füstölőt jobbról balra, s egyszer balról jobbra a kehely körül, alázatos kérésének megmutatásául, hogy az áldozat s a közönség imádsága Istenhez, mint kellemes illat, szálljon föl s hogy kegyelme sokféle könyörgésünkre szálljon reánk. Ezt kéri ö ez alkalommal mondatni szokott imádságában is: „Ezen szentelt füst, o Uram! szálljon föl hozzád , s a Te irgalmasságod szálljon le hozzánk a földre.“ Ezután a feszületet, ereklyéket s az egész oltárt megfüstöli. Ekép teljesül Malakias e jövendelése: „Napkelettől fogva napnyugatig dicsőittessék az én nevem a népek közt, s minden helyen áldoztassék, s tiszta áldozat mutattassék be az én nevemnek“ — úgymond a seregek Ura. (I. 11.) Milly szépen tapasztaljuk, hogy az ó szövetségi áldozatok jelképei valának az új szövetségi áldozatoknak! Krisztus Jézus Pilátus által halálra Ítéltetett s három órakor (reggeli 9. óra) Kopaszlatra (Golgotha) mene, s ez épen a mindennapi reggeli áldozatoknak volt ideje. 0 meghajtá fejét s atyjának kezébe adá lelkét kilencz órakor (délutáni 3. óra), melly naponkénti esti áldozatoknak vala ideje. Mindkét áldozatnál az áldozár arany füstölő oltáron tömjént égetett.
