Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
17 nek, s ezen hálaáldozatot mulatott be neki. Mózesnek Isten parancsára áldozatoltárt kelle építeni. Kereszt vala az oltár, mellyen Krisztus az egész világ bűneiért ama nagy engesztelő áldozatot véghezvitte. Midőn Krisztus Urunk az új szövetségnek vérontás nélküli áldozatát rendelte az utolsó vacsorán; asztal vala az oltár. A kér. kát. egyháznak zsengéjében az oltár, mellyen ezen vérontás nélküli áldozat meg- ujíttatott, fából vagy köböl vala. A köoltárok koporsó alakúak voltak, mivel a keresztények legrégibb időkben, midőn még nem voltak templomaik, a szent miseáldozatot közönségesen a szentek sírjainál végezték, hogy példáik által a jámbor életre annál inkább fölbuzdíltassanab. Később ép ezeken a helyeken épílének templomokat s oltárokat. Végre, hol illyes helyök nem volt, a szenteknek legalább néhány ereklyéit tették az oltárkő alá, mi még most is történik. Azt kívánja a kér. katholika egyház, hogy az oltár köböl legyen , mert mi az oltár alatt nem csak a szenteknek ereklyéit s a keresztel, mellyen Krisztus a véres áldozatot véghezvitte, értjük , hanem Krisztust magát ás, ki önmagának adá e nevet mondván: „Ez ama kő, mit az építők megvetettek , ez lelt szöglet fejévé“ (Mát. XXI. 42.) és Pál efe- zeusokhoz írt levelében: „Ti a szentek polgártársai vagytok s az Istennek háznépe, fölépíttetve a próféták s apostolok által megvetett alapra, mellynek fő szöglelkövc maga Krisztus Jézus.“ (II. r. 20.) Először minden templomban csak egy oltár vala, később több állíttatott föl. — Az oltárt, mint magasabb helyett, hol a legszentebb áldozat mutatta- tik be, a püspök következőleg szenteli föl. Míg a büntörö (poenitentialis) zsoltárokat elmondja a kar; a püspök többször megkerüli az oltárt, azt minden felöl szentelt vízzel meghinti s végre, mi a vízből visszamarad, az oltár aljára önteti. Ez az igazi tisztaság- s ártatlanságot jelenti, mit sajátunkká tenni tartozunk, hogy a legszentebb áldozatnál raéltólag megjelenjünk. Ezután a szentek ereklyéi hozatnak el díszmenettel (Processio), mellyeket a püspök a sírba tesz, kívül teföd s kéri az Istent, hogy minket, kedvelt 2
