Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
149 71. §. Urmennybenmetel vagyis áldozó csötörtők. Még 40. napot töltött Jézus föltámadása után tanít- váríyi közt, különféle tanításokat adván nekik, hogy apostoli hivataluknak megfeleljenek s elkészítse őket ama szenvedésekre , mellyeket érette türniök kelle. Eljőve végre az idő, midőn neki e földet elhagynia, s oda, honnan jőve, kelle térnie. Pünkösd előtt 10. nappal, mit az apostolok Jeruzsálemben akarának megülni, Jézus tizenegynek, mint ők az asztalnál ülének, megjelent, őket a föltámadása fölötti hitben újólag megerősítés megparancsold nekik, hogy menjenek egész világra hirdetni az üdviratot az egész emberiségnek. Mennyei küldetésének bizonyságául fölruházá őket ama csudaerövel mellyel istenségét elhiteté. Eddig apostoli s tanítványai Isten országát még igazán nem értették, szükségük volt tehát — hogy Jézusnak az emberek üdvére szolgáló térvét tökélyesen megértsék — sz. Lélek általi fölvilágításra, ki nem sokára eljövendő, őket minden igazra tanítandó s minden harczban megerősítendő vala. Hogy ezt várják, megparanasolá nekik, s azután Bethánia felé, az olajfák hegyére vezeté őket. Itt Jézus megállapodott, tanítványai felé fordult, megáldd őket s mennybe emelkedők előttök. Midőn az apostolok, még csak lehetett, öt szemeikkel követték, 2. angyal fehér öltönyben jelent meg, mondván : galilaeai férfiak, mért álltok itt s néztek az égbe ? Az a Jézus, ki most mennybe fölvétetett, ismét eljö, mint ti öt mennybe fölvétetni láttátok. Miután az apostolok e 2 angyalnak szavait hallák, visszatértek Jeruzsálembe s imában tölték az időt, még a sz. Lélek reájok száll, s őket megerősítő. — Az anyaszentegyháznak hagyományából tudjuk, szentirás szavaira építve, (apóst. tört. I. 3.) hogy Jézus Krisztus husvét után 40-dik napon, csütörtökön, délután 6 órakor, mene mennybe. Ez foglalata ama történetnek.
