Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
1 '15 Hieggyujtatiiak , mert Krisztus életre támadt. Tegnap gyászba öltöztünk és szomorkodtunk , mert Jézus bűneinkért meghalt; ma pedig örülünk, hogy általa, megváltanunk, és föltámadásból reményt veszünk, miszerint egykor mi is föltámadunk. Tegnap az egyház sötétsége a régi tudatlanság, babonaság és tévelygésnek sötétségét hozta emlékünkbe: ma pedig annak kivilágítása minket Jézus tanításának világával örvendeztet. Tegnap keserűségében nem áldozott az anyaszentegyház , hanem Jézus véghellen érdemű áldozatából minden embernek üdvei kívánt: ma pedig annak föltámadásán és válságunkon felvidulva kettőzött örömmel üldözik. A tegnapi gyászfekete vagy kékszínü ruhákat ma fe- hérszinü örömruhákkal; a pörgetyüt és kerepülöt szivemelö harang,-zene-és énekszóval; a kesergő énekeket örvendetes allelujával váltja föl. Este felé e napon Urunk föltámadása tarlatik ünnepélyesen. A pap legjelesebb örömruliába öltözvén, a sz. koporsóba megy, s a karral fölváltva az LVÍ. zsoltárt s egy imát mond el, azután a szentséget megfüstöli, kezébe veszi, a néphez fordul, s mindig föntebb hangon Krisztus e szavait énekli „pax vobis“ — béke nektek alleluja; ugyanannyiszor s azonkép felel a kar: ,,ne féljetek alleluja“ Erre maga kezdi el a húsvéti éneket; „Föltámadt Krisztus e napon,“ s ezt a nép folytatja. Előbb — Regina coeli laetare sat. — Mennynek királyné asszonya“— karverssel, azután sz. Ambrus énekével — „Te Deum laudamus — Téged Isten dicsérünk“ — és ezekhez illő imákkal, s ismét az ol- tári szentségről szóló könyörgéssel fejezi be hálaadó örömünket, és csak azután adja reánk a sz. áldást. — E napnap többi része az oltárok s egyházak fölékesítésére fordi- tatik a húsvéti ünnep dicsőítésére. Ha mi ezen húsvéti ünnepre méltán el akarunk készülni; vétkeinknek töredelmes s igaz gyónása által tisztítsuk meg szivünket s ékesítsük föl mind ama tulajdonokkal, inellyek Istennél kedvesekké tesznek bennünket.
