Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

13

ezután is azt cselekedjék az ö emlékére. Az oltári szentségnek, vagy a sz. misének rendelésével arra czélzott Krisztus Urunk : hogy, valamint a zsidókat a húsvéti bárány mindenkor arra emlékeztette, miszerint Isten őket Egyiptomból csodálatosan kiszabadította; úgy minket is a mi húsvéti bárányunk , az oltári szentség és a sz. mise szüntelen arra emlékeztessen, hogy Krisztus magát husvétkor föláldozván, minket a bűntől s az örök kárhozattól megszabadított.

2. §.

Templom.

Pátriárkák idejében szabad ég alatt s pedig akárhol, építtettek oltárok, és azokon mentek végbe az áldozatok. Izraelnek Egyiptomién kiköltözése után az Isten egy sátort készíttetett magának s abban tartatott a sz. szekrény. Később Salamon király Jeruzsálemben, Sión hegyén, egy fölséges és gazdag templomot építtetett. E templomot Nabukodono- zor, babyloniai király, lerontá; de a zsidók e fogságbóli kiszabadulás után újólag fölépitették. Ugyanezt kevés idővel Krisztus születése elölt Herodes fölékesítteté, azonban Krisztus születése után 11. évvel a rómaiak által ismét fölhányatott. — Mige templom Jeruzsálemben fönállott, az apostolok s első keresztények abban tartották az isteni szolgálatot (Ap. tört. 111. 1.). Ezután bár hová jövének az Isten igéjét hirdetni; a hívek bizonyos lakjait határozák meggyül- helyül, hogy ott az Istent lélekben és igazságban imádják. Üldözések idején magánházakban , barlangokban , erdőkben, földalatti üregekben jöttek össze isteni szolgálatra, s pedig többnyire éjszaka. Midőn az üldözések megszűntek s Konstantin császár (IV. száz.) a keresztény hitet fölvette; az egész római birodalomban, mindenütt, nagyszerű templomok épültek az egy igaz Isten tiszteletére. Jelenleg a keresztény birodalmakban nem csak a városokban találunk több templomot, hanem minden plebániaközségnek is van