Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
49 elegendő hatása. Másodszor vigyázzon a’ lelkipásztor a gondoskodása alá rendelt oratóriumnak adott szabadalom’ (privilegium) savaira, ’s ezeket se maga meg ne szegje, se más által megszegni ne hagyja: az oratoriumbeli isteni szolgálat rendszerint olly kivétellel engedtetik meg, hogy kará- csonkor, liusvétkor, pünköstkor és Úr’ napjan ott se ne misézzenek, se más részét az isteni tiszteletnek ne végezzék. Harmadszor arról is gondoskodjék a’ lelkipásztor, hogy az illyetén szent helyek illő belesben tartassanak, egyházi köntösökkel és eszközökkel elláttassanak, házi haszonra, teszem, gyümölcs- vagy edénytartásra épen ne fordittas* sanak. — Továbbá a’ tábori kápolnákra nézve megjegyezhetjük: miszerint az ájtatos fejedelmek és hadvezérek a’ seregek’ urát és Istenét a’ táborban is tisztelni akarók; és ez okra nézve, midőn táborba ménének, egyházi készületet is vittek magokkal. Hogy nagy Constantin ezt tévé; Socrates (L. I. cap. 14.) bizonyítja. Más keresztény hősök pedig, főleg a’ keresztes háborúk’ alkalmával, őt követék. És ime ez a’ tábori kápolnák’ eredete 5 most az egész dolog így szokott intézteim: a’ táborban isteni szolgálat végett sátor szokott fölállittatni: azután a’ római pápa’, vagy az apostoli helyettes’ (vicarius apostolicus), vagy a’ tábori püspök’ engedelméböl mise, szent beszéd ’s a’ t. tartatik. Az egész egyházi készület bizonyos ládában, melly ezered’ kápolnájának neveztetik, szokott tartatni, és annak idejében használat végett ki szokott vetetni, használat után pedig ismét visszatetetik. — Valamint a’ katonaság’ úgy más hívek’ számára is szükség’ idejében (ha p. 0. a’ hívek nem régen tértek meg, vagy ha a’ templom elégett, vagy ledőlt, vagy ha valamelly ragály uralkodik) a’ római pápa' vagy a’ megyés püspök’ engedelméböl sátor szokott fölállittatni, vagy pedig valamelly magányos épület fordittatik az isteni szolgálatra. Már melly kötelességei legyenek a' lelkipásztornak az isteni tisztelet’ ezen rendkívüli helyeire nézve: a bevett szokásból, a’ különös rendeletekböl, az adott szaba4 XII. KÖTET.
