Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
434 az egyes családok, sőt személyek köríti forgolódik, ’s fő tárgyai ezek: valljon az atyák és anyák jártasok e a’ religió- ban , és járni)or-magok viseletiiek e? valljon jó egyetértésijén élnek e, gyermekeiket és családjokatIsten’félelméken nevelik e? valljon a’ gyermekek szorgalmatosán eljárnak e iskolába ’s templomka, és engedelmesek e? valljon végre minden egyén a’ plekániákan jó vagy rósz erkölcsii e, jó vagy rósz Imii e, szegény vagy koldog e, egy szóval mily- lyen helyezető ’s állapotú? Mivel pedig a’ hívek’ ezen különös ismeretét népes városokban nehéz, és majdnemlehe- tetlen megszerezni: az illyen helyzetű plébánosok eleget tesznek kötelességeknek, ha először a’ hívek’ általános ismeretét iigyekeznek magoknak megszerezni, azután pedig, mennyire lehet, a’ különös ismeretre is szert tesznek. Egyébiránt hogy a’ hívek’ ismerete a’ lelkipásztornak szükséges, először a’ dolog’ természete, azután Krisztus urunk’ tekintete bizonyítja. Valóban a’dolog’természete mutatja, hogy nem csak a’ nyilványos és magányos oktatást, hanem a’lelkipász- tor’majd minden tettét a'hivek’ tehetségeihez,szükségeihez és egész állapotához kell alkalmazni: névszerint hogy másként kell bánni a’ tanultakkal mint a’ tudatlanokkal; másként a’ jámborokkal mint a’ gonoszokkal; másként az egészségesekkel mint a’ betegekkel; másként a’ gazdagokkal mint a’ szegényekkel; másként a’ városiakkal mint a’ falun lakókkal ; másként olly emberekkel, kik a’ várostól és katonaságtól távol vágynak, mint ollyakkal, kik a’ városhoz közel vagy katonák között laknak. Ebből törvényszerüleg azt következtethetni: miszerint valamint a’ dolog’ természete azt kívánja, hogy az emberi nem különféle osztályaival más és más módon bánjunk; úgy a’ lelkipásztorra nézve szükséges, hogy a’ reá bizott híveknek különböző helyzetét és állapotát jól ismerje. Ide járul, mint már előbb mondám, Krisztus urunk’tekintete: igen, ezen isteni tanító a’jó pásztor’ egyik fő tulajdonát abban helyezé, hogy ez ismerje ju- hAit. „Ki az ajtón megyen be, így szól, az pásztora a ju
