Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
428 hogy tilos mesterkedések által (igyekezzék az ájtatos utazók’ számát szaporítani. Ha mindazáltal a’ keresztény nép valamelly helyen az ottani csodálatos kép miatt vagy más okra nézve jó szándékkal, ájtatos és huzgó szívvel jelennék meg: a’ lelkipásztornak kötelességében áll olly napokon , midőn a’ bucsujárók nagyobb számmal gyűlnek össze az egyházban, a’ nyilványos isteni tiszteletet telhető legnagyobb pompával tartani; az egyházi beszédekben az ájtatos utazások’ tárgyáról, czéljáról és helyes használásáról értekezni; olly igazságokról, mellyekröl a’ tulajdon lelkipásztorok illően alig szólhatnak, s mellyek a’ bucsujárók’ hibáit és balvéleményeit megczáfolják, gyakran és bőven beszélni; végre eszközölni, hogy az összesereglett utasok szent gyónás közben vétkeiket igazán megbánván, azután szigorúbb penitentziát tartván életüket teljesen és tökéletesen megjobbitsák. 102. §. A’ nem-katholikusok iránti magaviselet. Mi a’nem-katholikusokat illeti: ezeknek vagy van tulajdon egyházszolgájok, vagy nincs. Az első esetben, ki- vévén a’ vegyes házasságokat, mellyekben törvény szerint a’ katholikus plébános teszi az egyházi szolgálatot, minden más egyházi és religioi kötelesség megszűnik. Mindazáltal a’ keresztény ’s felebaráti szeretet’, a külső Hiedelem s a polgári türelem’ tiszteit irántok is legnagyobb gonddal be kell tölteni. A’ második esetben a’ nem-katho- likus emberek vagy önként élnek a katholikus plébános’ egyházi szolgálatával, vagy ezzel épen nem élnek. Ha nem élnek: az imént fejtegetett első eset adja magát elő, tudniillik a’ katholikus plébános, ha nem liivatik, nem fog tolakodva törekedni, hogy illyen emberek’ házába mehessen; hacsak itt valami dolga nincs, vagy az illendőség’ kötelessége bemenetelt nem parancsol. Ha pedig magoknak egy
