Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
34 menni; és ugyan először az öregebbeket és okosabbakat kell meggyőzni, hogy így az ifjabbak látván a’ tapasztalt emberek’ példáját annak, mit a’ lelkipásztor javai, elfogadására készebbek legyenek: e’ dologban a' megtámadás, szidalom, átkokkal fenyegetés nem csak jót nem szül, hanem még inkább elkeserít, a’ lelkipásztor-iránti bizodalmát gyöngíti, gyülölséget okoz; és utoljára makacs megátal- kodottság következik. Elvégre a’ nagyobb-liatásu és fontosabb tárgyakat a’ lelkipásztor egyedül magától soha ne változtassa ; hanem kérje ki tanácsát és par ancsát elöljáróinak, mert különben az történhetik, hogy szándékát nem teljesíthetvén, böcsiiletére és tekintetére nézve kárt valland. Ha pedig egy vagy más dolgot teljességgel nem változtathatna ’s javíthatna: bízza ezt a’ jövendőre. Az illyen változást és javítást azonban az ügyes lelkipásztor alkalmas oktatás , szükséges eszközök’ megszerzése , ’s más illyen módok által könnyíthet, és, úgyszólván, siettethet. Minden esetre pedig az által sokat segíthetni a’ dolgon: ha az el- törlendö tárgy’ vagy foglalatosság’ helyébe más valamelly czélirányosabb szertartás vagy ájtatosság helyeztetik; ez által ugyanis az eszközöltetik, hogy a’ nép a helyben nem hagyható szokás’ eltörlését, vagy a’ most ajánlott módon csak változtatását könnyen elnézi. 11. §. Szabályok, mellvek szerint a’ nyilváiiyos isteni tiszteletet általában kell intézni. Mit a lelkipásztornak a’ nyilványos isteni tiszteletre nézve általában szem előtt kell tartani, a’ következőkben központosul: először azokban, mik az isteni tiszteletet illetik, a’ jó rendre , tisztaságra és illendőségre kell vigyázni. A’ jó rend azt kívánja, hogy mindennek, mi az isteni tiszteletet illeti, a maga helye és ’s ideje megtartassék: hibáznak tehát azok, kik a’ szent edényeket, az egyházi köntösöket, a’ szertartásos könyveket valamelly bizonyos és meghatározott helyre nem teszik, kik a nyilványos is-