Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
413 MÁSODIK SZAKASZ. A’ lelkipásztor’ magaviseleté azon emberek iránt, kikkel mint lelkipásztor kapcsolatban vagyon. 96. §. A’ jelen szakaszban előadandó tárgyak’rende. Midőn a’ lelkipásztor’ magaviseletéről vagyon szó a’ nyiiványos életben: a’ jelen kötet’ 89-dik §. szerint nem csak az szem előtt tartandó, hogyan kell a’ lelkipásztornak magát általában viselnie az egész községre és ennek tagjaira nézve; hanem az is, hogyan kell magát azon emberek iránt különösen viselnie, kikkel mint lelkipásztor kapcsolatban vagyon. Sokan sokfélekép osztályozzák ezen embereket : mi a’ leginkább divatozó szokást követvén, szólni fogunk : a) az egyházi és világi elöljárók iránti magaviseletről ; b) a’ paptársak iránti magaviseletről; c) az iskola-tanítók, sekrestyések, sírásók és,házi család iránti magaviseletről; d) a’vendégek, főleg pedig a’szegények iránti magaviseletről; e) az azon hívek-iránti magaviseletről, kik más plébániához tartoznak; f) a’nem katholikusok iránti magaviseletről. 97. §>. Az egyházi és világi elöljárók iránti magaviselet. Hogy a’ püspökök fölebb-valúk az áldozó-papoknál és így a’ plébánosoknál is, más theologiai Tanulmányok világosan és nyomosán bebizonyítják. így tehát az alrendíi lelkipásztorok kötelesek elismerni a’ piispököktöli függést: mit a’ mi időnkben kétfélekép nyilványíthatni, először ugyan az által, hogy a’ püspöknek hatalma vagyon megyéje’ min-
