Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
406’ melly a’ lelkipásztor’ köréhez épen nem tartozik: ezt őszintén meg kell mondani, vagy pedig időt kell kérni, hogy meggondolás, olvasás és tanácskozás által a kétség megszüntethessék, és a nehézség elhárittathassék. Jelesen mi a törvényes kérdéseket illeti: ezekre nézvelegtanácsosahh isteni mesterünket követni, ’s világosan kimondani: a’ mi országunk nem e’ világhói való Ján. 18, 36.; vagy bizonyára legjobb leszen a’ kérdést religioi és erkölcsi szempontból tekinteni, és eliez képest Ítéletet hozni. Minden esetre óvakodjék a’ lelkipásztor tanácsait parancs - alakban előterjeszteni; mindenkor inkább azon lévén, hogy azok, kik tőle tanácsot kérnek, ’s kiknek ö tanácsot ád, átlássák az okokat, mellyek a’ lelkipásztort tanácsadás közben vezérlék. Egyébiránt hogy a’ tanácsadás sikerüljön, semmi nem szükségesebb, mint hogy a’ lelkipásztor itélet-kimon- dás előtt a’ dolgot minden részről helyesen megvizsgálja; és hogy a’ dolognak legkisebb körülményeit is, mennyire az illendőség engedi, jól kitanulni ügyekezzék. Azután tegye kötelességévé, hogy mindazt, mit a’pásztori hivatal’ e’ részében mivel, ha nem örökös legalább nem könnyen kimondandó titok födözze. A’ fönforgó tárgyra nézve harmadik helyre teszsziika jó példát. Ezt tekintve tudniillik elkerülhetetlenül szükséges, hogy a’ lelkipásztor minden rosztól, bár melly alattomos lenne is , gondosan óvakodjék; sőt még a’ nagyobb vétek’ és rósz hajlandóság’ gyanúját és árnyékát is kerülje; és így a’ különben szabad dolgoktól is tartóztassa magát, ha a’ bevett szokás és közvélemény azt állítaná, hogy azok paphoz nem illendők ; továbbá ne elégedjék meg magát a rósz vagy legalább botránkoztatú tettektől tartóztatni, hanem ügyekezzék jó tettekkel is ékeskedni, inellyeket tudniillik a’ nép mint megannyi példányokat követhessen. Ezt tegye magára nézve. Másokat tekintve, a’ rósz-és kétes- jellemu embereket távoztassa magától; hogy szavukra és állításukra nem sokat ád, nem annyira szóval mint inkább az
