Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

392

rint Krisztus’ egyházának örökké kell tartani, és így jám- hor-életii ’s jó-erkölcsü lelkipásztoroknak is örökké kell lenni. Ide tartoznak szent Jeromos'szavai is, ki (ep. deNepot.) egyebek közt így ír: „Tetteid beszédedet meg ne szégye- nitsék, nehogy, midőn a templomban szólasz, magában mindenki így gondolkodjék: miért nem teszed azt, mit hirdetsz? Kényes tanító az, ki tele hassal vitatkozik a böjtökről. A fösvénységet még az útonálló is vádolhatja. Krisztus’ papjának szája, elméje s keze egyezzen“. A’trienti szent Gyülekezetnek ide tartozó szavai pedig (sess. 22. cap. l.de ref.) így hangzanak: „Az Úr’ szolgálatára hivatott egyházi személyeknek valóban úgy illik életüket és minden erkölcsüket intézni, hogy testállásukból, tagjár tatásukból, beszédükből és minden másból komolyság, mértékletesség és a’ religio’ fensége tűnjék ki; a’ kisebb-szerii vétkeket is, mely- lyek ő bennek nagyokká válnának, kerüljék; hogy tetteik mindenkit tiszteletre indítsanak“.

89. §. A’ pásztori Mivelettudományt általában illető észrevétel.

Már a’ jelen K. 87-dik §-ban mondottuk, hogy mi a pásztori Mivelettudomány által olly tudományt értünk, melly arra tanít, hogyan adhat a’ lelkipásztor jó példát a’ gondja alá bízott híveknek; vagyis melly azt terjeszti elő, mit kell a’ lelkipásztornak növelnie a’ nyilványos és magányos életben. így tehát a pásztori Mivelettudománynak már csak azért is, hogy tudomány, helyesen rendezve kell elöadat- nia. Azonban mivel mi a’ szóban forgó tudományt is úgy tekintjük , mint a’ Lelkipásztorság’ Tudományának egyik kiegészítő részét: ez okra nézve mindazt, mit az I. K. 21—35- dik §§-ban a' Lelkipásztorság’ Tudományának tárgya, czél- ja, tanításmódja, fő elve, kútfeje, segédei, böcse, haszna, szükséges volta és története felöl mondottunk, igen, mindezt könnyen a’ pásztori Mivelettudományhoz alkalmazható-