Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
385 sá letessék. Elvégre hogy mindezen pápai rendeletekröl a5 titkos házasságra lépni akarók eleve a’ házasság’ kötése előtt a’ lelkipásztor által értesittessenek. Ha 10) valamellyik a jegyesek közül más plébániából való, szükséges szem előtt tartani, hogy illyetén jegyeseket össze nem adhatni, hacsak a’ más plehániaheli lelkipásztor a’ hozzá tartozó jegyesnek elbocsátó levelet nem ád. Még az sem teszi szükségtelenné ezen levelet, hogy a’ püspöki fölmentés rendszerint illy szavakkal szokott a’ házasságra lépőnek kiadatni: „hogy minden olly paptól, ki az anya- szentegyházzal egyességben vagyon, jegyessével vagy mátkájával összeadathassék“; mert ezen kifejezés a’ tulajdon lelkipásztornak elbocsátó levelét mindenkor fölteszi. Ha mind- azáltal az illyen más plebániabeli jegyes hat hétig a’ másik fél’ plébániájában lakik: a másik plébános’ elbocsátó levele nem tartatik szükségesnek. Egyébiránt az illyen elbocsátás kétféleképen történhetik: ezt tudniillik vagy olly plébános adja ki, kihez a’ kihirdetés tartozék, de az összeadás nem tartozik; vagy pedig olly plébános, kit mind a’ kihirdetés mind az Összeadás egyenesen illet, az összeadást másnak engedi, vagy másra bizza (alteri permittit, vel defert). Az első esetben a’ következő mintát használhatni: Nagyontisztelendö plébános úr, drága jó uram! Hogy nemes Kalapos Ferencz plebániámbeli ifjú legény és nemes Szőke Anna nagyon tiszt, úr’ fárájabeli özvegy asszony a’ folyó hó’ 1-jén, 2-kán és 6-kán plebánia-templo- momban szokás szerint kiliirdettettek, és hogy semmi akadály közöttük föl nem födöztetett, melly miatt össze nem adathatnának, ezennel jelentem; egyszer’smind pedig az említett ifjú legényt, ki a’ keresztény religio’ fő elveiben eléggé jártas, ’s ki a’ szent gyónást és áldozást ájtatosan elvégző, mátkájával összekelés végett az Úr’ nevében élni. kötivt. 25
