Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

359 megnyerését nem csak jelenti, hanem valóban eszközli is. Következik az új püspöknek megkenése, melly által az iste­ni kegyelem’ teljessége jelentetik, hogy maga is alrendü papokat kenhessen, olajt szentelhessen, és püspöki áldást osztogathasson. Azután kezébe adatik a’ püspöki pálcza mint a püspöki hatalom’ és kötelesség’ jelképe, hogy a’ reá bi- zott keresztény nyájt szent komolysággal és szeretettel jó­ra vezesse, a’ rosztól pedig elvonja, a’ rendet föntartsa, a’ rendetlenséget pedig akadályozza. A’ fölszentelö püspök gyű­rűt is ádáz új püspöknek, öt mintegy eljegyezvén, azon me­gyével, mellynek kormányára választatott. Ezennel levetetik róla az evangeliumos könyv, mellyet mind eddig tartott, és ke­zébe adatik, hogy a’ reá.bizott egyházat és megyét az evan­gélium’ parancsolatai szerint tanítsa és kormányozza. Azután pedig az új fölszentelt püspök a püspöki székbe ültettetik, és a’ püspöki pálcza kezébe adatik annak jeléül, hogy Istentől rendeltetett megyéjének kormányára. Elvégre az uj püspök a székből fölkel, és püspöki hatalmának megmutatása vé­gett a’ jelenlévőkre püspöki áldást osztogat. Miután a’ püs­pökszentelés’ szertartásai befejeztettek; az új fölszentelt püspök püspöki süveggel és pálczával a’ föfszentelö püspök elejbe megy, és háromszori térdhajtás után ezt énekli: „Ad multos annos.“ Tudniillik a fölszentelö püspöknek köteles háláját ki akarván jelenteni kívánja, hogy az Isten öt az egyház’ díszére és hasznára még sok évekig tartsa meg L. Pontificale romanum. Venetiis, 1775. a’14—73. lapon, az­után: Instit. cathol. auctore Franc. Amato Pouget. Augustae Vindelicorum, 1764. a’ 408—424. lapon. 82. §. A’ házasság általában. Midőn e’ helyen a’ házasság’ szentségéről szólandunk: épen azon rendet tartjuk szemünk előtt, mellyhez más szent­ségek előterjesztése közben tartók magunkat. Ha mindaz- által a’ körülmények azt kívánnák, hogy valamit, előrebo-

Next

/
Thumbnails
Contents