Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
357 fölhajtani ’s ott megkötni, midőn az oltárhoz fölmenni kószáié; ez megtörténvén a’ karkendő (manipulus) a’ miséző pap’ karára tetetek, minthogy annak csak a’ karok’ kiszabadítása után lehetett hasznát venni. Ezen szertartás hajdan minden miséző pappal közös vala, most pedig csak a’ püspököknél és azoknál vagyon szokásban, kik püspöki diszje- lekkel élnek; tudniillik a’ karkendőt csak a’ közgyónás’ elmondása után szokás nekik átadni. Mivel pedig az összehajtott casula Úr-fölmutatáskor a’ vállakat igen nyomta: szokásba jött, hogy ekkor a’ szolgálaton lévők emelnék föl a’ casulát. A’ minek mai napig némelly nyomai fönmaradtak. Régente nem csak a miséző pap, hanem a’ diakónusok és aldiakonusok is casulát vettek magokra; nehogy pedig egyházi szolgálat közben karaikat akadályozná, ugyanazt elül úgy össze szokták hajtani, hogy a’ karok egészen szabadon lennének. Névszerint a’ diakónus, kinek az egyházi szolgálaton, főleg az evangéliumtól a’ nép’ áldozásáig, legtöbb dolga van, e’ közben vagy egészen letette a’ casulát, vagy pedig összehajtogatá, és bal vállára tévé, jobb kara alatt a’ stola’ módjára összekötvén, ’s áldozás után szokás szerint ismét magára illesztvén azt. Alkalmasint ezen régi szokástól veszi az eredetét, miszerint az áldozópapnak fölszen- telendöre a’ misemondó ruha úgy adatik, hogy elül egészen lefüggjön, hátul pedig mind addig összehajtva maradjon, míg a’ szent mise el nem végeztetik; ezen magyarázat annál hihetőbb, mert a’ fölszentelendö ma is, mint hajdan, a fölszentelö püspökkel együtt miséz (concelebrat). Továbbá áldozás után a’ püspök a’ casulát hátul is leereszti, és a’ papnak szentelendöre szokás szerint adja. Ezután a’fölszentelendö’ kezeit szentelt olajjal megkeni mondván, hogy a’ miket megáldanak, meglegyen áldva; és a’ miket ínegszen- telnek, meg legyenek szentelve. Ez megtörténvén a’ püspök leül, és az űj fölszentelt pap elmondja előtte az apostoli hitvallást, ez által vallván a’ bitet, mellyet másoknak fog prédikálni. Végre pedig a’ püspöknek és a’püspök’ utó-
