Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
349 is a’ szemeket, fiileket, ont, szájt és kezeket kell megkenni. Ezen fölül szokásban van a’ láb-fejek’ és lágyékok’ (renes) kenése. Azonban a’ lágyékok’ kenése, a’ szemérem miatt, a’ nőknél mindenkor elhagyatik; a’ férfiaknál meg akkor, ha a heteg nagyon nehezen mozdul. — Szó lévén a’ fónforgó szentség’ alakáról*- ez azon imádsághói áll, mellyeta’ pap mond a’ heteg fölött , ’s melly által az olajjal! kenés lelki haszon’ eszközlésére fordittatik. Az imádság’ szavai így hangzanak: „Per istam sanctam unctionem et suam piissimam misericordiam indulgeat tibi Dominus, quidquid per visum, auditum ’s a’ t. deliquisti, Amen“. Ha pedig a’ pap kételkednék: valljon él e a’ heteg ? e’ szavakat használhatni: „Sivivis, per istam sanctam unctionem“ sa’t. — Azután az utólsó-kenet’ alanyát tekintve, ezen szentségijén minden keresztény katholikus ember részesülhet , ha valaha eszével élt és veszedelmes nyavalyában vagyon. így tehát e’ szentséget nem kell ollyaknak kiszolgálni , kik születések óta esztelenek; kik olly kis-koruak, hogy még nem vétkezhetnek, kik bátor élet-veszedelemben forognak, de nem betegek, illyenek az ütközetbe menők, a’ halálra ítéltek, a’ vajúdó személyek ’sa’t. Némelly öregek kivétel alatt vágynak ; minthogy az öregség már maga betegség. Különben érdemes megjegyezni: miszerint a’ betegnek ugyanazon egy nyavalyában csak egyszer szokás és szabad e’ szentséget föladni; ha pedig a’ beteg meggyógyul, ’s azután ismét terhes nyavalyába esik, újólag föladhatni neki az utolsó kenetet. — E’ szentség’ kiszolgálójára nézve pedig megjegyezzük, hogy az utolsó-kenetet csak a’ fölszentelt pap adhatja föl, rendszerint ugyan egy is elég. És pedig akárki legyen, érvényesen szolgálja ki az utolsó kenetet; minthogy e’ végett a’ szükséges hatalom az egyházi renden alapul: mind e’ mellett tilalpin-elle- nileg avatkozik e’ szentség’ kiszolgálásába mindaz, kinek e végett rendszerinti vagy megbízott hatalom nem adatik. Tanúságot nyújt e’ végett Cap. 1. de privilegiis et excessi*
