Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

347

mérői és körülményeiről vagyon szó. Az egész dologban a' vétkek’ számának meghatározása látszik legneliezeIliinek; ez okra nézve kérdezhetni a’ penitentziatartótól: körülbelül hányszor követé el a’ vétket egy nap , egy liéthen, egy hónapban s egy esztendőben? az érvénytelenül végzett gyónás óta hányszor részesült a’ szentségekben méltatlanul? névszerint melly nagyobb vétkeket követe el, ’s hányszor esett ezekbe? ’s a’ t. Melly kérdések miután a’ lelki- atya segedelmével helyesen föloldattak ésjó rendbe szedettek : ha a penitentziatartó vétkeit törödelmesen megbánja, illő elégtétel’ felhagyása után föl kell öt oldozni.

HARMADIK. SZAKASZ.

Az utolsó-kenet, egyházi-rend és házasság.

79. §. Azok’ sora, mikről a’ jelen szakaszban szólunk.

A’ lelkipásztorság’ Tudományában a’ három utolsó szentségről értekezvén, a’jelen kötet’ 57-dik §-ban megalapított rendet tartamijuk szemünk előtt. így tehát először is szólni fogunk a szóban forgó szentségek’ anyagáról és alakáról, azután ugyanazok’ alanyáról, továbbá arról, ki eme’ szentségeket kiszolgálhatja; végre a’ módról, melly szerint ezen szentségeket helyesen kiszolgálhatni. Mi az utólsó-kenetet és egyházi rendet illeti: ezek’ előterjesztését röviden végezhetjük. Tekintvén ellenben a’ házasságot : erre nézve lelkipásztorkodás közben igen sok eset adja magát elő; ehez képest eme’ szentségről hosszabban értekezendiink.