Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
328 szerint kell vele bánni, ’s ha egyébként érdemes, föl kell öt oldozni. Azt már a’ jelen kötet’ 73-dik §-ban megjegyzök, miszerint az Isten’ egyházában mindig az tartatott, hogy halál’ óráján semmi eset főn ne tartassák, hogy következőleg minden pap minden penitentziatartót minden vétektől és fenyítéktől feloldozhasson Conc. trid. sess. 14. cap. 7. de ministro poenitentiae. 76. §. Befejezés. Miután a’ lelkiatyának szükséges belső és külső tulajdonokat előterjesztettük, hátra vagyon még, hogy a: lelkiatya’ azon tisztéről értekezzünk, mellyet gyóntatás után kell teljesítenie: ez a’ gyóntási pöcsét’ sértetlenségében áll. Tudniillik a’ lelkiatyának örökre el kell azokat hallgatni, miket gyóntatás közben halla s tapasztala, ’s miknek föl- födözése a’ penitentziatartónak kellemetlenséget okozhatna, sőt talán a’ penitentziatartás’ szentségét is gyűlöletessé tehetné. A’ lelkiatya’ ezen kötelességét így szokás kifejezni: a’ lelkiatya tartozik a’ gyónási pöcsétet épen tartani. Melly kifejezés nyilványos képmásítás: valamint tudniillik a’ lepecsételt levélbe foglalt dolgokat senki sem olvashatja; úgy a’ lelkiatyának meggyónt bűnök örökös titokban maradnak. És pedig a" szóban forgó kötelesség először is a’ természet’ törvényén alapul, melly szerint a’ reánk bízott titkot el kell hallgatnunk, felebarátunk’ jó hírét nevét nem szabad megsértenünk, a’ szerződéseknek híven eleget kell tennünk. Másodszor ugyanazt az isteni törvényből is sürgethetni; ugyanis minden katliolikus bizonyosnak tartja, hogy a’penitentziatartás’ szentsége, és az ezzel szoros kapcsolatban lévő gyónás Istentől vette eredetét; már ha ez így vagyon, azt is Isten’ akaratán épült dolognak kell tartanunk, hogy minden meggyónt bűn örökös titokban maradjon; mert ezen föltétel nélkül ki akarná vétkeit tisztán és igazán meggyónni ? ki akarná a’ legundokabb titkok’ fölfödözése által hírét
