Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
211 tetetnie. Itt még két fölsőbb rendelményt szükséges fölhoznunk: az egyik 1795. dec. 18-kán adatott ki, melly szerint a’ ragadó nyavalyákat és a’ szükség’ olly eseteit kivéve, hol a’ halál’ bizonyos volta felöl semmit nem kételkedhetni, aNholtat, halál után 48. óra előtt, eltemetni nem szabad. A’ másik pedig, melly 1796. apr. 5-kén jőve ki, így rendelkezik : ha mindazáltal a’ holt testen a’ rothadásnak bizonyos jelei mutatkoznának, miről értelmes orvosnak vagy sebésznek kell bizonyságot adni, a’ testet a’ határozott 48 óra lőtt is eltemethetni. Továbbá a’ temetés a’ plébánost illeti: a’ kinek mindazáltal óvakodnia kell, nehogy a’ temetésért valami jutalmat várjon , sőt inkább meg kell neki azzal elégedni, mi a’ bevett szokás szerint jár, vagy mit az egyházi elöljáróság rendele. Azt pedig soha meg ne engedje, hogy az oltár’ térítője ’s egyéb ékszerei a’ koporsóra tetessenek. Ha talán valaki elannyira szegény volna, hogy tulajdon költségein el nem temettethetnék; ezt a’ lelkipásztor ingyen fogja eltemetni; sőt annál dicséretest) leszen tette, ha a’ szertartásokhoz megkívántaié gyertyákat is ad, és a’többi szükséges költségeket is kiállja; vagy legalább eszközli, hogy illyen költségek más jótévök által pótoltassanak L. az esztergami Rituálét a’ 127 és k. lapon. Ezekhez még csak azt adjuk, hogy az 1803. nov. 22-kén költ királyi parancs a’temetés miatt mindennémíi zsarolásokat keményen megtilt. Az 1775-ben kiadatott kir. rendelmény pedig, mellyre most már harmadszor hivatkozunk, világosan azt parancsolja, hogy a’ temetéskori vendégeskedések , ’s minden hasonló fölös szokások és szertartások a’ népnek általában megtiltatván , csak olly szükséges és elkerülhetetlen költségek engedtetnek meg, mellyek a’ plébánost, mestert és harangozótilletik ; sőt még ezen költségeket sem szabad fölösleges haran- goztalással nagyobbítani. Mindezek’ előterjesztése után még azt az egyet kérdez hetni: melly módot kell temetés közben követni? A’ teme . 11 *
