Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
206 hessenek. Ezen neme az ájtatosságnak annyira tetszett a’ római pápáknak, hogy különös búcsúkat engedőnek azon híveknek, kika keresztutat Jerusalemben illő ájtatosság- gal végeznék. Mivel azonban későbben a törökök a’ szent földet elfoglalák és a’ hívek Jerusalembe élet’ veszedelme nélkül nem melleiének: a’ római szentszék először csak a szent Ferencz’ rendszabását követő szerzeteseknek adott szabadságot arra, hogy a’ jerusalemi keresztut’ módjára keresztutat ’s ezen olly állomásokat állíthassanak föl, mely- lyeknél Krisztus’ kinszenvedésének titkairól elmélkedhessenek; ezért őket olly búcsúval ajándékozván meg, mellyet nyertek azok, kik ezt az előtt Jerusalemben tették. Utóbb a’ pápák eme’ búcsút személyválogatás nélkül minden emberre kiterjesztették úgy, hogy akár szerzetes akár világi legyen az, ki a’ szent Ferencz’ rendén lévő szerzetesektől akárhol állított keresztutat meglátogatja és a’ rendelt ájta- tosságot elvégzi, minden nap, midőn ezt teszi, teljes búcsút nyerhet. A’ római pápák közül, kiket e’ helyen megnevezhetnénk, egyedül XIV. Benedeket említjük: ki az elődei által azok’ számára rendelt búcsúkat, kik a’ szóban forgó keresztutat illő ájtatossággal végzik, „Cum tanta sit“ szavakkal kezdődő, 1741. aug. 30-kán kiadott pecsétes levele által megerösité. Alkalmasint a keresztéit adott okot arra is, hogy a’ hívek a’ jerusalemi Calvaria’ példája szerint magoknak Calvariát, az az : három keresztoszlopot Krisztus’ és a’két gonosz-tévő képével, ezen fölül az ide vezető út mellé tizennégy állomást építtetnek: ezeket főleg nagy böjtben meglátogatják, hogy mellettek Krisztus’ kínszenvedéséről elmélkedjenek, és buzgón imádkozzanak L. Szent Út, Sopronban, 1802., azután: Liturgika. Irta Rácz András. Esztergámban, 1823. I. R. a’ 489—493. lapokon. 52. §. A’ temetés. A’ mi jó édes anyánk, a’ keresztény-katholika egyház, miután bennünket fölnevelt és az örök életre elkészített,
