Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
198 borúkor, akármelly ínségben, báladásul, végre a’ jelesb ereklyék átvitelekor. A’ most fölhozott körmenetek’ alkalmával szem előtt tartandó szertartások az említett Rituáléban pontosan meghatározvák és helyesen leirvák: így tehát a’ lelkipásztoroknak ezen könyv’ szorgos olvasását ajánljuk. 50. §. A’ bucsu-járások általában. A’ körmenetekkel, mellyekröl az előbbi §§-ban szülöttünk, szoros kapcsolatban vágynak a’ bucsu-járások: ezek álíalában hosszas!) ájtatos utazást jelentvén vagy magányosan , vagy többekkel, vagy a’ lelkipásztorral, vagy e’nélkül. A’bucsu-járások azon időkből erednek, midőn a’ keresztények ájtatoskodás végett a’ vértanuk’ sírjaihoz mentek. Még inkább szokásba jöttek, miután az üldözések megszűnőnek, a’ IY. században. A’ régi emlékek tanúsítják, hogy maga nagy Constantin, sőt ennek édes anyja, Ilona, valamint Theodosius császár is Jerusalembe ménének. Későbben szokásba jött nem csak Rómába szent Péter és Pál apostolok’ tiszteletére, hanem más nevezetes!) városokba is p. o. Compostellába szent Jakab apostol tetemeihez , sőt még más Szentek’ ereklyéihez is és a csodálatos képekhez ájtatosan utazni. Minthogy azonban az illyetén bucsu-járások idő’ jártával igen megsokasodnának ; és a’ köz-nép nem csak a’ szükséges munkáktól, hanem még a’ fárabeli isteni szolgálattól is visszatartóztatnék ; sőt búcsú-járás’ alkalmával még különféle visszaélések is adnák magokat elő: a’külső tartományokbeli s mind azon bucsu-járások megtiltottak, mellyek’ alkalmával a’ hívek kényíelenittetének plebániájokon kívül hálni L. az 1782. apr. 11-kén költ fölsőbb parancsot. Különösen pedig a’nagy-czeli bucsu-járások 1782. aug. 30-kán tiltattak meg. Ezek azonban későbben ismét megengedtettek, gyakoroltattak, és nagy-tekintetű emberek’ példája által ajánltat- tak. A’ bucsu-járásokat tekintve tisztében áll a’ lelkipász*
