Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
188 wondrából fölhoztunk: hogy tudniillik azok, miket némelly régihh Rituálék az ördöngösökre nézve rendelnek, mármost nem liasznayehetök. így tehát a’különféle áldásokról szóló különös értekezésünket csak egy két pontra szorítjuk : szólunk tudniillik a’ yfz-szentelésröl, a gyertya - szentelésről gyertyaszentelő Boldog Asszony’ napján kívül, !s végre a’ harang-szentelésről. Mi tehát a’ vizszentelést illeti: már a’ zsidók’ ’s pogány ok' templomai előtt víz állott: hogy a’ templomba menők ezzel mossák magokat, ugyanezzel mint jelképpel bizonyítván, hogy tiszta szívből akarnak Istennek szolgálni. Elfo- gadák ezt pedig mindjárt kezdetben a’ keresztények is, úgy hogy még mais élünk szenteltvízzel. Ámbár pedig legillőbb vasárnapokon vizet szentelni (L. a jelen kötet’ 21. §.): szentelhetni mindazáltal vizet más napokon is, ha kivált az, melly vasárnapon szenteltetett, vagy elfogyott, vagy, mi főleg nyáron megtörténhetik, megromlott. És ezen esetre a’ rejtlielyre (sacrarium) kell önteni azon vizet, melly a’ múlt hétről megmaradott és talán már szagos is. Vizszentelésrelegillöbb ’s legalkalmasabb helynek tartatik a’ templom vagy legalább a sekrestye ; azonban vizet magányos helyeken is szentelhetni , mivel a’ szentelt víz nem fölsőbb-rendű egyházi tárgy. Továbbá víz-szentelés’ alkalmával természetes sót kell használni; ez, ha lehetséges, fejér és száraz legyen. Azután természetes víz kívántatik, melly egyébiránt forrásból, folyóból , tóból, víztartóból (cisterna) vagy kutból merittet- hetik, csak tiszta legyen ; a’ tisztaságot a’ szentelés’ méltósága és azon környülállás kívánja, hogy használás’ esetére a’ kezet, ruhát ’s a’ megáldandó személytvagy tárgyat el ne mocskolja L. Ad Rituale romanum commentaria auctore Hieronymo Baruffaldo. Venetiis, 1731. a 260 és k. lapon. Hogy pedig a’ víz közé só vegyittetik, ezen okát adják; a’ só az okosság’ és rothadatlanság’ jele, a víz pedig az egyszerűséget és tisztaságot jelenti. Tehát azanyaszent- egyház sót a’ végett kever a’víz közé: hogy a kik ezen viz*
