Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

183

lyesebben adhatni elő, mint itt. E’ helyen tehát egyedül azon tárgyakról értekezendünk, mellyek semmi más egyházi foglalatossággal kapcsolatban nem lévén, legalább itt figyelmet érdemelnek. Illyenek pedig 1) az áldások, 2) a’ körmenetek, 3) az ájtatos utazások, vagyis a’ bucsu-járások, 4) a’ temetés , 5) a’ liivek’ rendkívüli ájtatoskodása.

46. §. Az áldások általában.

Az áldás e’ helyen azon imádságokat és szertartásokat jelenti, mellyek által vagyvalamelly ember és tárgy a’ világi élettől elvonatván egyedül egyházi szolgálatra forditta- tik, vagy valamelly emberre és tárgyra Isten’ kegyelmének kiáradása kéretik. E’ szerint két-rendbeli áldásokat különböztethetni: vagy rendelőket (constitutivas), mellyek által valamelly ember és tárgy egyházi szolgálatra vitetik át; vagy könyörgöket (invocativas), mellyek által valamelly emberre vagy tárgyra Isten’kegyelmének leszállása kívántatik. A rendelő áldásokban részesülnek az apátok és papi öltözetek; a künyörgökben pedig az egyházhoz kimenő asz- szonyok és a’ húsvéti bárány. Hogy már az ó szövetségben különféle áldások valának szokásban; vagy Mós. I. K. 14, 19. és HI. K. 9, 22. világosan látható. Az új szövetségben pedig az áldások’ használására részint Krisztus urunk’ példája Mát. 14, 19. Márk 10, 16. Luk. 24, 50 és k., részint az apostolnak ezen mondása: „Istennek minden teremtménye jó, és nem kell megvetni semmit, valami háladással használ tátik“ Tim. I. L. 4,4. ada alkalmat. Ez okra nézve az áldások legrégibb idők óta szokásban vágynak a’ keresztényeknél mind keleten, mind nyugaton. Sőt idő’ jártával az áldások annyira megsokasodtak, hogy azoknak némelly nemeit szükséges vala eltiltani. Névszerintaz 1784. máj. 5- kén kiadott fölső))!) parancs a’ következőket foglalja magában: ,,A’ római szertartásos könyv leszen azon zsinórmérték és szabály, mellyhez mind az egyházi mind a’ szerzetes