Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
178 vantus Thesaurus-ában, nem csak azok, miket mi e’ helyen röviden előadtunk, hövehhen kifejtetnek; hanem a’ legcsekélyebb észrevételek is szorgosan és pontosan előterjesztetnek. De még itt azt kérdezhetné valaki: a’ solosma elmondásában melly módot tarthatni jónak és helyesnek? Itt a mi véleményünk szerint az kérdeztetik : milly rendet és minő szertartásokat kell használni solosmázás közben ? Ezen kérdésre röviden azt felelhetni: hogy a’ solosma’ rendét és szertartásait elég világosan előterjesztik a’ Breviarium’ rovatai ’s ezek’ magyarázata. Ámbár pedig mi e’ helyen a’ solosmáról értekezvén több olly észrevételt közöltünk, mellyeknek solosmázás közben igen jó hasznát vehetni: mind e’ mellett egyenesen ki kell mondanunk, hogy a’ szóban forgó tárgy sokkal szövevényesebb, hogy sem ezen néhány észrevételt az egészre nézve elegendőnek itélliet- nök. így tehát azoknak, kik a’ solosmázás, vagyis a’ Breviarium’ helyes elmondása iránt szükséges ismeretekkel nem bírnak, fökép azt ajánljuk: keressenek és kérjenek olly egyházi férfiakat, kik képesek lesznek őket a’hibátlan és ájta- tos solosmázásra megtanítani. Azoknak pedig, kik illyetén ügyes és buzgó férfiak nélkül szűkölködnek, más ide tartozó munkákon kívül ajánljuk a’ következő könyvet: „Instructio practica de horis canonicis juxta rubricas Breviarii ro- mani rite recitandis, in qua ipsae etiam rubricae notis brevibus illustratae, et Martyrologii roinani nomina suis accentibus signata continentur, ad faciliorem discentium usum ac praxim, auctore R. P. Tobia Lolmer, Soc. Jesu Sacerdote. Edictio octava. Augustae Vindelicorum et Oeniponti, 1768.“ Ezen könyvnek I. Része a’ solosma’ elmondására szükséges alapokat terjeszti elő; II. R. magáról a’ solosma’ elmondásáról szól; III. R. a nyilványos solosmázás’ szertartásairól értekezik; IV. R. némelly különös solosmákról észrevételeket foglal magában; V. R. a’ római Breviárium’ rovatait rövid jegyzetekkel világosítja. Egyébiránt a Breviarium el-
