Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

167

miért is IV. Pius római pápa minden hangászatot ki akara a templomból tiltani. De miután Praenestei János a’ pápa’ hangász-karának mestere az egyházi hangászatot a pápa kívánsága szerint szerencsésen megváltoztatta: ö szentsége föltett szándékától elállóit. Sőt a’ trienti Gyülekezet is megelégedett csak olly hangászatot kitiltani a’ templomokból , melly valami pajkosai vagy tisztátalant foglalna magában Conc. trid. sess. 22. decr. de observ. et évit. in eelebr. missae. A’ mi bár a’ mi korunkban is szigorúbban megtartatnék ! Egyébiránt a’ lelkipásztor’ tiszte az egyházi lian- gászatra nézve a’ kővetkezőkben központosul: először tartsa bizonyosnak, hogy falukon és kisebb városokban, hol nincsenek ügyes hangászok, legjobb leszen, ha a nép az orgona-szó mellett énekli az egyházi énekeket; bizonyára a’ nép’ ájtatos éneklése mindig épületesebb, mint a’ harmo- niátlan hangszeres muzsika, vagy az iskola-tanítónak, ha kivált ez latin nyelven énekel, gyakran nem eléggé ügyes és Helyes magány-dala. Azonban a’ tapasztalásból bizonyos lévén az, miként némelly orgonások orgonálás közben szeretnek néhanélia illetlen úgy nevezett futásokat tenni, és így a’ legszentebb dolgok közé némi lágyságot és asszo- nyiasat vegyitni: a’ lelkipásztornak gondosan kell vigyázni, hogy az orgona-szótól minden helytelen és hibás fogás távoztassék. Azon esetre pedig, ha valamelly községben nem épen helytelen hangszeres egyházi zenét lehetne ösz- szeállítani, a’ mit csak azért is ajánlhatni, hogy az ifjúság hasznosan foglalkozzék, vagy legalább a veszély teljes reny- heséget kerülje: ezen esetre, mondom, vigyázzon a’ lelki- pásztor, hogy az egyházi zene komoly és szent érzelmek’ gerjesztésére alkalmas legyen ; az elmezavaró és ájtatos- ság-akadályozó dob- és trombitaszó pedig egészen kimaradjon