Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
145 vacsorán. Azonban liiszsziik, sőt bizonyosnak tartjuk, hogy mind a’ kovászos mind a’kovásztalan kenyér alkalmatos szer a’ szent miseáldozat’végzésére; minthogy a’ kenyér’ lényege nem a’kovásztól fiigg, ’s minthogy az első keresztények, az apostolok’ példáját követvén, a’ szent mise-áldozatra majd kovászos , majd kovásztalan kenyeret használtak. A’ mostani egyházi fenyíték szerint, melly a’ florentziai Gyülekezet’ határozatán épül, valamint a’ római katliolika anyaszent- egyliáz’ követői a szent mise-áldozatra egyedül kovásztalan kenyeret vesznek: úgy a’ keleti vagy görög egyházhoz tartozó katholikusok ugyanazon czélra csupán csak kovászos kenyeret fordítanak. Az eddig mondottakon fölül, a’ mise-áldozatra szánt kenyérnek vékonynak és kerekdednek kell lenni: ámbár hajdan , midőn még a’ liivek készítők és adák az áldozati kenyeret, más-a lakú és vastagabb vala ; mint a keletiek’ kenyere még ma is nagyobi) és vastagabb a’ mienknél. Végre a’ föláldozandó kenyérnek vagy ostyának nem szabad romlottnak vagy töröttnek lenni; a’ megromlás ugyanis könnyen azt okozhatná, hogy a’ kenyér mind szagát mind izét elvesztené; a’ törés pedig illetlennek és az oltári szentség’ méltósága elleninek látszik lenni. Ezen fölül némellyek így okoskodnak: a’ szent mise igaz áldozat, így tehát a’ kenyérnek, megszentelés előtt, egésznek kell lennie, hogy megszentelés vagyis átváltozás után eltöretvén Krisztus’ halálát képezze és jelentse. — Továbbá mi a’ bort illeti: ez legyen érett szőlőből sajtolt; mert semmi nem bizonyosabb, mint hogy Krisztus urunk illyen bort hasznain. így tehát a’ cseresnye-, megy-, alma-, körtvél- vagy más e’ féle bor, sőt még az úgy nevezett egresbor (agresta, omphacium) sem használható szent mise-áldozatra; hiszen az illyen nedvek még az közéletben sem tartatnak igaz bornak. Azután a’ bor legyen jól kiforrott; ámbár ugyanis musttal már csak. azért is, mert a mustban a’ bornak minden lényeges része megvagyon, általában szólván misézhetnénk: ezt tennünk azonban se’ nem illő, se’ nem szabad; 10 III. KÖTET.