Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
136 holtakat illeti. Befejezésül rendszerint szent János’ evangéliumának kezdete olvastatik. Régente pedig némellyek olvasák, mások, mivel nekik úgy tetszék, kihagyák. V. Pius pápa azt rendelé, hogy minden miséző az oltárnál rendszerint elmondja; ha csak valamelly ünnep vagy nevezetes köznap miatt más evangéliumot nem kellene mise’ végén olvasni.Úgy látszik, Y. Piusnak eme’ rendelete ábhól vette eredetét, hogy régente a’ hívek szent János’ evangéliumának kezdetét örszer (amuletum) gyanánt nyakukon hor- dozák. Minthogy pedig némellyeknek nehezen esett ezen evangéliumi részecskét leíratni és szüntelen magokkal hordozni : legalább mise után kivánák azt hallani. Tudniillik a’ keresztény nép ezen evangéliumhoz olly nagy ájtatos- sággal és hizodalommal viselteték, hogy annak fölolvasását nem csak mise közben, hanem más alkalmakkal is óhajtaná és kérné. így némelly helyeken nem csak keresztség, hanem az utolsó kenet’ föladása után is föl szokott az olvastatni. ügy látszik, sokan biztosan reménylék, hogy a’ gonosz lélek’ hatalma egészen megtörik, ha a’ fönforgó szent evangélium' szavai ellene hatnak. A’ pap az utolsó evangélium’ fölolvasása után az oltártól elmegy, és visszatér a’ sekrestyébe, ut közben a’ három ifjú énkekét Dán. III. r. vagy pedig az ismeretes: „Te Deum laudamust“ mondván. Ezeket gondoltuk a’miséről elöterjesztendöknek; a’ ki pedig e’ tárgyról még többet kívánna olvasni, olvashatja Gavantus’ e’ könyvét: „ Thesaurus sacrorum rituum,“ vagy XIV. Benedeket: „ De sacro-sancto missae sacrificio,“ vagy Mayer Leodegariust: „Explicatio Caeremoniarum,“ vagy Rátz András’ Liturgikáját, vagy Pongrácz József’ könyvét a’ mise áldozatról. 34. §. A’ mise-szolgálás’ helye. A’ mise-szolgálásnak rendszerinti helye olly egyház , melly vagy meg van áldva, vagy föl vagyon szentelve, ’s melly se’meg nincs böcstelenltve (non polluta) se’ tilalom
