Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

105

ságot ád Justinus vértanú, ki a’ 140-dik év körül a' keresztények mellett irt II. vádiratában egyeljek között így szól: „ Azon napon, melly a világító nap’ napjának (dies solis) neveztetik, mindnyájan, kik vagy a’ városokban vagy a’ falukon laknak, egy bizonyos helyen össze szoktak gyűlni. És vagy az apostolok’ irományi vagy a’ propheták’ Írásai , mint az idő engedi, szoktak olvastatni. Miután az olvasó megállóit: az elnök beszédet tart, melly által a’ népet oktatja, és az olly szép dolgok’ követésére buzdítja. Ezek közben közösen mind fölkelünk, és könyörgéseinket elmondjuk. Az imádságok után kenyér, bor és viz szokott fölajánl tatni. És az elnök, mennyire tőle telik, ismét imádkozik és hálát ad; a’ nép pedig örömmel fölkiált: amen. Ezután áldozás végett az, mi meg áldatott, a’ jelenlévők között elosztatik; a’ távollévőknek pedig ugyanabból a diakónusok visznek.------------Azután alamizsnát szedünk,

kiki tehetségéhez képest adván: az elnök pedig a’ szegények, betegek, özvegyekés jövevények között elosztjaazt; és általán minden szegény felöl gondoskodik“ L. Gavantus’ idézett munkáját a’ 9. lapon, és e’ munkát: „Pastoral-An- weisung von Andre Reichenberger. V. B.“ a’ 123-126. lapokon.

A’ misetartásnak ezen egyszerű és az anyaszentegy- ház első korában használt módja nem volt állandó és tartós ; hanem inkább a’ különböző egyházak’ különféle szokásai szerint, legalább a’ szertartásokra nézve, sokféleképen változék. Ebből pedig nem csak az következők, hogy a’ helyhez és korhoz képest a szent mise-tartásra nézve majd ezen majd azon szertartások használtaidnak; hanem az is igen természetes vala, hogy mind keleten mind nyugaton a’ szent mise, vagyis liturgia más és más módon tartatnék. Ezen liturgiák a’ szertartásokra nézve különböznek ugyan; de a’ dolog’ lényegét tekintve, úgymint a’ szent irás’olvasására, a’különféle imádságok’ elmondására, a’ kenyérnek és a’ vízzel vegyített bornak fölajánlására ’s meg-