Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

98 a’ nemzeti nyelvet használni. így p, o. a’ szent m se- áldo­zat közben. a’ délutáni isteni szolgálaton, a’ könnenetek’ és más könyörgések’ alkalmával előforduló népi énekekben és imádságokban inkább a’ hazai nyelvet kell haszonra for­dítani, mint a’ latint. Azonban 3) valamint az idegen nyelv’ használása azt teszi szükségessé, hogy minden egyházi szertartás, melly p. o. latin nyelven végeztetik, a hívek előtt annak idejében világosan megmagyaráztassék: úgy a' honi nyelvre nézve elkerülhetetlenül szükséges, hogy a’ nagyobb nyelvhibák kiigazittassanak, és a’ már most nem divatozó kiejtések megváltoztassanak, és jobbakkal, újabb- széniekkel fölcseréltessenek. E’ részben mindazáltal külö­nös figyelmet kell arra fordítani, nehogy a’ lelkipásztor csupán újság-vágyból minden régit meg kivánjon változ­tatni; nehogy a’ legújabb és csak nehány iró által használt szavakat tüstént közhasznukká iigyekezzék tenni. Attól pedig legnagyobb vigyázattal kell óvakodni, nehogy a’ sza­vak’ és kiejtések’ igazítása és változtatása közben a’ reli- gioi igazságok valamikép megsértessenek.

Next

/
Thumbnails
Contents