Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
98 a’ nemzeti nyelvet használni. így p, o. a’ szent m se- áldozat közben. a’ délutáni isteni szolgálaton, a’ könnenetek’ és más könyörgések’ alkalmával előforduló népi énekekben és imádságokban inkább a’ hazai nyelvet kell haszonra fordítani, mint a’ latint. Azonban 3) valamint az idegen nyelv’ használása azt teszi szükségessé, hogy minden egyházi szertartás, melly p. o. latin nyelven végeztetik, a hívek előtt annak idejében világosan megmagyaráztassék: úgy a' honi nyelvre nézve elkerülhetetlenül szükséges, hogy a’ nagyobb nyelvhibák kiigazittassanak, és a’ már most nem divatozó kiejtések megváltoztassanak, és jobbakkal, újabb- széniekkel fölcseréltessenek. E’ részben mindazáltal különös figyelmet kell arra fordítani, nehogy a’ lelkipásztor csupán újság-vágyból minden régit meg kivánjon változtatni; nehogy a’ legújabb és csak nehány iró által használt szavakat tüstént közhasznukká iigyekezzék tenni. Attól pedig legnagyobb vigyázattal kell óvakodni, nehogy a’ szavak’ és kiejtések’ igazítása és változtatása közben a’ reli- gioi igazságok valamikép megsértessenek.