Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

148

jegyzését tekintve csak ez egyet említjük, hogy a’ szónokok valamelly saját módot követhetnek a’jegyezgetésekhen: készíttessenek tudniillik fél vagy egész ívhői álló könyvecskék olly számmal, a’ hány vasárnap és ünnep vagyon az esztendőben, következőleg készíttessék körül-belűl hetven. Azután minden, mi valamelly bizonyos naphoz tartozik, legyen az olvasott, hallott vagy gondolt tárgy, legyen az vezérmondat, állítás, fölosztás, okoskodás, vagy akármi más, igen, minden illyes irassék be ama’ könyvecskébe. Ezen gondos jegyezgetés és irás az egyházi szónoknak minden időben ugyan, de leginkább akkor leszen segedelmére ; midőn pásztori tiszte vagy a’ közéletben annyiszor előfordulható esetek által akadályozva lévén az egyházi beszéd’ kigondolására, készítésére és Írására kevés időt fordíthat.

Mi tovább a’ mások’ hallgatásáról szóló czikkelyt illeti: ehez itten csak a’ következendőket adjuk: mások’hallgatását már Quinctilianns e’ szavakkal ajánlja a’ szónoknak : „Az, ki szaval, már az élénk előadás által ébreszt, esnem a’ tárgyak’ képével ’s rajzával, hanem a’ tárgyakkal tüzel. Mert minden él és mozog, és azon újakat, mintha születnének , kedvezéssel és aggódással fogadjuk. És nem csak a’ helyes ítélet, hanem azoknak veszedelme is, kik a’ beszédet tartják, gyönyörködtet bennünket.“ Instit. Orat. L. X. c. 1. Demosthenes, a’ görög ékesszólásnak eme’ nagy hőse pedig mások’ hallgatását önpéldája által ajánlja; minthogy Calistratost, midőn beszédei által a’ reábizott ügyeket védé, legnagyobb szorgalommal szokta hallgatni; és csakugyan ennek dicsősége által lelkesittetvén olly szerencsével kezdé ugyanezt követni, hogy utóbb nagy mértékben fölül is múlná. Ennél fogva senki nem kételkedhe- tik, miszerint mások’helyes hallgatása az egyházi szónoknak nagy hasznára leszen : ha főleg az I. K. 86-dik §-ban fölhozott szabályokat gondosan szem előtt tartandja. Bátor pedig leginkább azok’ hallgatását ajánlhatni, kik az ékes-