Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

57

egyenes megczáfolás hanem inkább az által kell a’ dolgon segíteni, hogy a helytelen állítással ellenkező igazság világosan kifejtessék, azután nyomosán meginutattassék, befejezésül pedig illőleg a’ közéletre alkalmaztassék: valóban a’ nevendékek már csak azáltal, hogy a’ szükséges igazságokat eléggé ismerik, megmentetnek a’ tévelygéstől; vagy ha tévelygésbe estek volna is, visszavezettetnek az igazságra.

Mi pedig a’ veszedelmes érzelmek’ csillapítását és az akaratnak a’ rosztól távoztatatását a’ kisdedekre nézve illeti : e’ tárgyat tekintve a’ kisdedek’ oktatója haszonra fordíthatja azokat, miket az I. K. 73 és 74. §§-ban mondottunk. Egyébként is a’ kisdedek, mit a’ teremtő’ atyai jóságának köszönhetni, elég hosszú időig, ha kivált a’ gyermeki meggondolatlanságból és az Ítélet’ éretlenségéből származott hibás cselekedeteket kiveszsziik, elég hosszú i- döig mentek minden veszélyes érzelemtől szinte, mint a’ szívnek ’s akaratnak gonoszságától. Ha mindazáltal a’ kisdedek között találtatnának már megromlott-erkölcsűek és nagyobb vétkekre hajlandók: ezek előtt a’ vétek’ gonoszságát és rútságát eleven színekkel le kell rajzolni; elejékbe kell terjeszteni a’ veszedelmet, mellyben minduntalan forognak; le keil előttök írni a’ bűnöknek gyászos következéseit mind a’ testre mind a’ lélekre nézve. Végre komoly intés, sőt, ha szükséges, fenyegetés vagy épen érzékeny fenyítés által vissza kell őket tartóztatni, hogy társaik’ erkölcsét meg ne vesztegessék. A’ mérséklettel kapcsolt keményebb bánás-mód sokszor jól sikerül.

<i