Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
397 valamelly vétek okozta volna a’ nyavalyát: a’ lelkipásztor mindenek előtt őszinte részvétét jelentse a’ betegnek, ’s vigasztalja, miként még alapos reménye lehet egészsége’ visszanyerésére; azután beszéd közben lassanként vezesse a beteget oda, hogy megismerje hibáját és betegsége’ igazi okát. Ezek’ előre-bocsátása után figyelmeztethetni a’ beteget, hogy nyavalyáját minden következményivel az isteni gondviselés’ olly intésének tekintse; melly által Isten a’ tilalmas gyönyörűségek’ veszedelmét akará megismertetni, és így a’ beteget a’ veszélyhozó vétkektől vissza akará tartóztatni. Ezekből végre azt hozhatja ki a’ lelkipásztor: miszerint a’ betegnek nem annyira a’ nyavalya, mint ennek oka fölött illik bánkódnia; és azért elhagyván a’vétkes életpályát, iigyekezzék életét megjobbítani és napjait Isten’ kegyelmében tölteni. Ha a’ beteg ezt föltevé, és ma- ga-megjobbítását igéié: vigasztalja a’ lelkipásztor, hogy Isten a’ megtérő bűnösök iránt irgalmas ; hogy következőleg a’ betegnek is, bűnei’ megbánása után, vétkeit elengedi ; sőt hogy egészségének visszanyerését is bizalommal reménylheti, ha ez üdvösségének eszkölésére szolgáland. A’ nyavalya’ körülményei között második helyen említhetjük a’ betegség’ okozatát vagyis következményit. A- zon esetre, ha a’nyavalya nem veszedelmes, azokon kívül, miket a’jelen K. 96. §-ban a’ betegek-körüli gondoskodásról általában mondottunk, a’ következőket tarthatni szem előtt: intse meg a’ lelkipásztor a’ beteget, hogy magát egészen Isten’ akaratára hagyván, nyavalyáját békés, alázatos és állhatatos lélekkel szenvedje; hogy a’ földi javak’ múlandóságát már most öntapasztalásából ismervén, elméjét a’ földiektől mennyeiekre emelje; hogy megvizsgálván lelkiismeretét , rósz kívánságait, gonosz tetteit és helytelen szokásait hagyja el; hogy végre visszanyervén egészségét, javait, tehetségeit és minden erejét legjobb czélokra használja. Ha pedig a’ nyavalya veszedelmes volna: mindenek előtt tartassanak azok szem előtt, miket a’ jelen K.
