Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
391 landók ’s milly hiúk a’jelen élet’ örömei; inilly sok embernek kárára vala, hogy különféle gyönyörök között tölté hosszú éleiét; tudniillik az történék vele, hogy elmerülvén a’ vigságokha Istenről ’s kötelességeiről megfeledkezék, és így örök üdvössége is hajótörést szenvedet egyébként is nem a’ végeit teremtetett az ember, hogy itt vigadjon és olly gyönyörökben töltse életét, méllyék az állati érzékeket kecsegtetik; hanem inkább azért, hogy tisztében híven eljárván, s Istennek buzgón szolgálván örökre üdvözöljem De ugyan miért is kívánjuk annyira ezen életet? hiszen minél tovább élünk, annál többet vétkezünk; minél hosszabb az élet, annál számosabb a’ vétek. Igen helyesen mondja egy valaki: minél korosabb, annál bünösebb (major aetate major iniquitate). Innen megtörténhetik, hogy azon ifjúval, ki kora halállal hal meg, jót tesz az Isten; minthogy a halál által nem csak sok nyomorúságtól megszabadul, hanem sok bűntől is menten marad. Hát azt említsük e, hogy az ifjú, kinek sem özvegye sem árvái nem maradnak, ’s kinek kötelességei nem nagy-számuak, nyugodtak!) lélekkel hallhat meg, mint azon érett-korú ember, kinek sok gondjai vágynak, s ki sokféle felelet’ terhe alá vagyon vetve? Ezekből egyenesen azt következtethetni, hogy a’ kora halál sok emberre nézve igazi jótétemény. Elvégre az öregeket tekintve: ezeknek tudtokra adhatni, hogy közelít már azon idő, midőn a’ jelen élet’ nyomoraitól megszabadulván az örökkévalóságba állépendenek. így tehát emlékezzenek meg azon kötelességekről, mellyeket a’jelen körülményekben leljesíteniek kell: névszerint hogy buzgó szívvel hálát kell adniok azon jótéteményekért, mely- lyekben Isten’ kegyelméből egész életökben részesülőnek; hogy szorgos gonddal meg kell vizsgálniok lelkiismeretűket, valljon olly hosszú idő alatt mivel bánták meg Urokat ’s Istenüket; hogy mindeneknek, kiknek vagy a jó hírre nézve, vagy a’ javakra nézve valamivel tartoznak, pontosan eleget kell tenniek; hogy végre kerülvén a’ komorsá-
