Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

389

tetet is kell neki «ajánlani; ha pedig másokat megkárosítván ezt vagy azt vissza kellene adni, vagy pedig annak módja szerint meg kellene téríteni, a’visszaadásra vagy megtérítésre olly módot kell kigondolni, melly a’ beteg’ hirét-nevét még azon esetre is, ha talán meghalna, meg ne sértse; ha befejezésül a’ beteg a’ vétkezésre közel alkalmatosságot találna, természetesen úgy kell rendelkezni, hogy ezen alkalom megszüntessék, süt még a’ beteg körül lévöket is okosan meg kell inteni, hogy a’ vétekre minden alkalmat távoztassanak tőle.

98. §. Folytatás.

A’ betegek’ belső állapotán kívül, meliyet az előbbi §-ban vevénk tekintetbe, figyelmet érdemel a’betegek’ külső állapota. Itt első helyen említendő a’ beteg’ kora: mint tudniillik a’beteg gyermek, ifjú vagy öreg korlmn vagyon, a’ szerint a’ lelkipásztornak más és más módon kell vele bánnia. Névszerint a’ beteg gyermekeket, ha mindjárt a’ hetedik esztendőt be nem töltötték volna is, azokra, miket a’ religiúhól ludniok szükséges, röviden meg kell tanítani; bünbánatot kell szivükben az elkövetett hibákért gerjeszteni ; a’ hit’, reménység’ és szeretet’ indulatit, a’ gyermek korhoz alkalmazva kell bennek fölébreszteni; ha koruk megengedi, meg kell őket gyóntatni, és vagy minden föltétel nélkül vagy föltételesen bűneiktől föl kell őket oldoz- ni; sőt még az oltári szentséget is, minthogy a’ régi any*u- szentegyházban még a’ kisdedek is megáldoztattak (ha ezen mennyei eledelt a’ közönséges kenyértől meg tudják különböztetni), ki kell nekik szolgálni; az utolsó kenetben pedig csak azon esetre kell őket részesíteni, ha ezen szentségnek czélját, erejét és egész természetét helyesen föl tudják fogni. Ezek után a’ gyermeki gyengeséghez alkalmazva buzdítsa őket a’ lelkipásztor, hogy legyenek béke- türők és hízzák magokat Isten’ akaratára. Miután pedig mennyország’, ezen gyönyörteljes haza’ kivánatát szivük-