Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

377

eledelt és a’ körűlálláshoz illő gyógyszereket haszonra fordítsák; minden esetre tapasztalt orvoshoz folyamodjanak, 's mindent ennek tanácsa és rendelet szerint tegyenek; elvégre lélek-nyugalom, jó kedv, ’s Istenbe helyezett bizalom állal a’ nyavalyát tiirhetővé, és az egészség’ visszaállítását könnyebbé tenni iigyekezzenek. „Azokra pedig fő gondot fordítson a’lelkipásztor, kik emberi segedelem nélkül szűkölködvén a’ kegyes és gondos lelkipásztor’ szívességére és segélyére leginkább reá szorultak. Ha ezeken a’ magáéból nem segíthet, és alamizsnát, mint kellene, ha tehetségében volna, nem adhat; mennyire lehet, majd az ember szerető vagy más néven nevezett egyesület által, ha a’ városban vagy helységben illy intézet volna; majd magányos majd nyilványos gyűjtések és alamizsnák által fog szükségeiken segíteni.“ Rituale Strigoniense. Tyrnaviae, 1772. a’ 86. lapon.

Elvégre ötödször a’ lelkipásztor teljes ügyekezettel azon legyen, hogy a’ beteg oktatás, intés, vigasztalás, szentségek’ fölvétele, és helyesen intézett tanácsok által lélek-nyugalmat, keresztény erősséget, erkölcsi javulást és a’keresztény életre nézve tökéletesülést nyerjen, sőt hogy a’ halálra is, ha Istennek úgy tetszenék, ájtatosan elkészüljön. E’ végett ,,A’ beteg előtt, mint ennek körülményei kívánják, némelly rövid imádságokat mondaná, ’s elméjét ájtatosan Istenhez fölemelendi; főleg pedig haszonra fordítaná némelly verseket a’ zsoltárok’ könyvéből; vagy pedig az Úr’ imádságát, az angyali üdvözletei, az apostoli hitvallást, az Urunk’kinszenvedése-fölötti elmélkedést, a’ szentek’kínait és példáit, ’s az örök dicsőség’ boldogságát használandja. Mindezt azonban helyesen és okosan kell közölni, hogy így a’ lelkipásztor a’ betegnek ne terhére, hanem segedelmére legyen. Vigasztalja a’ beteget mondván, hogy szent mise alatt és más imádságaiban imádkozik érte; sőt arra is ügyel, hogy mások is ugyanazt tegyék érette, a’ mit valóban teljesitend is“ Rituale Strigoniense. Tyrna-