Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
95. §. Azoknak magányos tanítása általában, kiknek nyavalyája érdemel figyelmet. Hogy a’ lelkipásztornak a’ betegekre különös gondot kell fordítania; a’ következő okok eléggé bizonyítják: mindenek előtt már a’ beteg ember’ állapota figyelmet érdemel, tudniillik a’ beteget, testére nézve már maga a’ nyavalya, a’ fájdalmak és a’ hosszabb időig tartó álmatlanság érzékenyen szokta nyomorgatni; ha pedig szivét tekintjük, különféle unalom, békételenség, lelki fiudalás, a’ haláltól és jövendőtől származott félelem, a’ maga- ’s övéi-felőli gondoskodás háborgatja. A’ lelkipásztornak ezen kötelességégét már a’pásztori hivatal is magával hozza; hogy ugyanis a’ lelkipásztor a’ betegeket oktassa, intse, tanácscsal segítse, ’s vigasztalja, hogy a’ penitentziatartás’ szentségével, az oltári szentséggel és az utolsó kenettel őket ellássa, hogy a’nyavalya’ különféle nyomorainak békés elviselésére őket készítse, igen mindezt a’ lelkipásztornak vagy az kötelességévé teszi: miszerint ezen gondoskodása által bizonyítja leginkább atyai szivét hívei iránt, ’s azért ezek’ szeretetét és bizodalmát leginkább a’ szóban forgó kötelesség’teljesítése által nyerheti meg. Az eddig fölhozott okokhoz járulnak a’ szentirás’ szavai: Jézus Sirák’fia így szól: „Ne restek! a’ beteget meglátogatni; mert ezek által erősödői a’ szeretetben“ Jez. Sir. f. 7, 39. Szent Máté evangéliumában pedig egyebek között ezeket olvassuk: „És Péter’ házába jővén Jézus, látá annak napát hideglelésben fekiinni. És illeté kezét, és elhagyd ötét a’ hideglelés, és fölkele, és szolgála nekik“ Mát. 8, 14 és k. Más helyen a’ mennyei Üdvözítő örökké-tartó jutalmat ígér azoknak, kik a’ betegekről gondoskodnak, egyebek között így szólván: „Jőjetek atyámnak áldottai, bírjátok a’világ’ kezdetétől fogva nektek készített országot!-----------mert beteg valék, és meglátogattatok engem“ Máté 25, 34 és 36. Sz. ír. kötet. 24