Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
361 béketürés által iparkodjanak testüket erőben, lelkűket nyugodt állapotban tartani; arra kell őket emlékeztetni, hogy most vagyon alkalmuk vétkeikért eleget tenni, és hogy sok ártatlan-életű ember munkás sőt nyomorúságos életet kényszerittetik élni; végre figyelmeztetni kell őket, hogy az emberi nem’ legszentebb megváltója Krisztus legnagyobb kínokat békével szenvede, e’ példát pedig a’ sokáig bör- tünüzött foglyok annál is inkább követni tartoznak, mert ők is elmondhatják magokról, mit a’ Krisztussal fölfeszí- tett gonosztévők közül egyik monda : „És mi ugyan méltán (szenvedünk); mert cselekedeteinkkel érdemlett büntetésünket veszsziik: de ez semmi gonoszt nem cselekedett“ Luk. 23, 41. 93. §. Folytatás. A’ foglyok között különös figyelmet érdemelnek azok, kik halálra Ítéltetnek, azon lelkiatyának, kire az illy étén szerencsétlenek gondviselése bizatik, először is oda kell irányoznia, hogy a bűnös hallván a’ keserű ítéletet megnyugodjék, és igaz penitenlziát tartson; hogy a’ halálra törödelmes biinbánat, a’penitentziatartás’szentségének és oltári-szentségnek buzgó fölvétele, ’s különféle erényeknek gyakorlása által készüljön; hogy végre üdvös oktatások és intések között vezettessék a’ vesztő helyre. így tehát a’ halálos ítélet’ kihirdetése után az idő közben, melly a’ bűnösnek a’ halálra készülés végett engedtetik, a’ lelkiatyának tisztében áll az úgy nevezett siralom-házba menni, és a’bűnösnek tudtára adni, miszerint ő azért jőve, hogy ennek üdvösségéről gondoskodjék, és a’ körülményekhez képest vigasztalására legyen. Ezeknek rövid jelentése után lassanként a’ dologra átmenvén, meg kell a’ szerencsétlent inteni, hogy azon rövid időt, melly még neki engedtetik, ügyekezzék lelke’ üdvösségének munkálására fordítani. Ha talán a’ bűnös hallván a’ halálos ítéletet megzavarodnék,
