Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
349 után mindennemű ellenségeskedéstől és gyülölségtöl gondosan őrizkednek. Ha pedig a’ lelkipásztor’ oktatása, intése ’s egész gondoskodása sikereden maradna; komolyan megintvén az ellenségeskedőket álljon el a’haszon-nélküli munkától ; ’s várja he az időt, melly talán a’ mostaninál kedvezőbb leszen a’megbékeltetésre. Befej ezésül azon esetre, ha a’ pörlekedő felek ügyöket bíró elejbe akarnák vinni: emlékeztesse őket a’ lelkipásztor, miszerint a’ kereszténynek, meddig csak lehet, óvakodnia kell a nyilványos pörlekedéstől; ’s mondja nekik, hogy a’ jó keresztény inkább kész kárt szenvedni, vagy a’ dolgot barátságosan végezni, mint jogát törvény’ utján bíró előtt sürgetni, a’ kereszténynek ugyanis, szent Pál’ tanítása szerint Rom. 12, 18., minden emberrel békeségben kell lenni. Ha pedig a’ pör’ megindítását lehetetlen volna kikerülni: a lelkipásztor adja tud- tokra a’ feleknek, hogy kötelességükben áll ügyöket a törvény’ igazságos határozatára bizni, nem pedig a’ dolgot úgy intézni, hogy egyik a' másiknak mesterkedés, rágalom, csalárdság , hazugság és más illyesek által ártalmára legyen. Végre intse meg őket, hogy a’ pör’ folyamata alatt tartóztassák magokat a’ veszélyes indulatoktól és szenvedélyektől, és hogy egyedül törvényes igazukat tartsák szemük előtt, nem hajhászván törvénytelenül ön javukat, és nem keresvén gonoszul azoknak, kikkel porolnék, tetemes kárukat; a’ keresztényeket ugyanis, szent János’ szavai szerint Ján. 13, 35., abból ismerik meg mindnyájan , ha szeretetek vagyon egymáshoz. 91. §. Befejezés. Midőn az össze nem férő házastársok' megbékéltetésé- röl vagyon szó; azon elveken kívül, mellyek az egymással ellenségeskedésben élők kérlelését s megengesztefesét általában illetik, és mellyekröl az előbbi §-ban bővebben értekeztünk, még némelly különös szabályok is szükségesek. 1^
