Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
264 72. §. Folytatás. Továbbá azokra nézve, kik nincsenek ugyan az anya- szentegyház’ kebelében, de mégis keresztények, illyenek hazánkban , a’ nyugati egyházat tekintve, az ágostai és helvetziai vallástételt tartók, azután az unitáriusok; a’ keleti egyházat tekintve pedig, a’ nem egyesült görögök, ezekre nézve a’ következőket kell szem előtt tartani; miszerint az ön- és mások’ üdvösségét szivén viselő lelki- pásztornak semmi alkalmat nem szabad elmulasztani, hogy azok, kik, a’ múlt idők’ siránkozásra méltó állapota miatt, elődeik’szent hitétől elszakadtak, arra ismét visszatérjenek, vagyis hogy újonnan katholikusokká legyenek. Különösen azokra nézve, kik már teljes-korúak, és azért magokkal szabadok, e’ tárgyban azt teheti a’ lelkipásztor, mit a’ körülményekhez képest legjobbnak ítél: mi pedig a’ gyermekeket és azért mástól függőket illeti, ha talán ezek szülőik’ vagy gondviselőik’ megegyezése nélkül óhajtanának az anyaszentegyház’ kebelébe fölvetetni, szem előtt kell tartani azokat, miket az 1782-ki mart. 28-kán költ királyi parancs rendel, melly egyebek közt így szól; „Mi a’ nein- katholikusok’ gyermekeit illeti, kik katholikusoknál tartózkodnak , és szülőikhez többé vissza nem akarnak menni , nehogy a’ katholika religio’ elhagyására kényszerittes- senek, ezekre nézve ő császári királyi Fölsége a’ következőket rendeli; hogy tudniillik általában nem határozhatni meg az időt, mikor a’ gyermekek e’ tárgyban magokkal szabadok kezdenek lenni; hogy következőleg szem előtt kell tartani az elme’ belátását, a’ tettek’ teljes szabadságát, az erőltetéstől, reményektől és tett ígéretektől menten maradást, ’s más minden előforduló körülményt. Midőn tehát mind ezen föltételek és körülmények, egyet sem véve ki, valamelly gyermekben megegyeznek, és ennek szülői, rokoni, ’s azon religiónak követői előtt, mellyet el akar
