Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
259 Ámbár a’ lelkipásztor mindezt illöleg elvégzé: mégis vagyon valami hátra, mit a’hozzánk átjöttre nézve különösen szivén kell hordoznia. Tudniillik a’ más vallásról a’ keresztény katholika hitre tért liivet mindenkor szemmel kell tartani, és annak idejében szent hitünk’ ágazatait bővebben ki kell előtte fejteni, valamint az erkölcsi parancsokat is terjedelmesebben elejbe kell terjeszteni, sőt, ha talán a’ keresztény erény’ ösvényéről és a’ föltett szent szándéktól eltérne, szelíd, szives és atyai módon a’jó útra vissza kell vezetni. Egyébiránt, minthogy a’ religio-változ- tatás több sanyarusággal és sokféle kényelem’ sőt világi jó’ elhagyásával vagyon kapcsolva, nehogy a’ vallását változtató ember, szomorú állapota miatt, valami roszra vetemedjék, tisztességes élete’módja felől a’ lelkipásztornak atyailag kell gondoskodni; hogy így a’ kár, mellyet az igazság’ keresése miatt a’hozzánk jövő ember szenvede, némileg megszűnjék. 71. §. Azoknak magányos tanítása különösen, kik más felekezetektől hozzánk jőnek. Miket az előbbi §-ban mondottunk, azok a’ religió- változtatúkat általában illetik; minthogy azonban a’ magyar koronához tartozó tartományokban kiilönféle-feleke- zetüek, úgymint zsidók, muhammedkövetők, ágostai vagy helvetziai vállástételt tartók, továbbá unitáriusok, és nem egyesült görögök találtatnak: ezeknek magányos oktatásáról is különösen kell értekeznünk. Mi a’ zsidókat illeti: mivel ezek között sokan vágynak ollyanok , kik minden nevelés és oktatás nélkül szűkölködnek, kik minden religio és erkölcsi elv nélkül faluról falura, utczárúl utczára járnak, kik a’ nem eléggé szemes embert hazugság és csalfaság által megcsalják; nehogy a’ lelkipásztor illye- tén házaló emberek által valami módon reászedessék, ezekre nézve az előbbi §-ban fölhozott óvásokat szorosan meg 17*
