Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
255 pharisaeusok; mert megkerülitek a’ tengert és a’ szárazt, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek“ Máté 23, 15. Végre azt sem kell feledékenységbe bocsátani, hogy az említett tilos módok által nem az igaz keresztények’ hanem a’ képmutatók’száma szaporodik, kik életmódjok és erkölcstelen tetteik által csak szégyenére válandanak az anyszentegy- háznak. Hasonlóan hibázna azon lelkipásztor is, ki a’ más felekezetekhez tartozókat a’ keresztény katholika hitnek fölvételére, ha különben ebben jó módot követne is, egyenesen meghíná. Ugyanis az illyetén egyenes meghívás először szükségtelen, másodszor nem tanácsos. Az egyenes meghívás szükségtelen; minthogy azok, kik közöttünk más vallástételt követnek, (ha akarják) elég alkalmat találhatnak a’ keresztény katholika hittel megismerkedni. De nem is tanácsos az egyenes meghívás; mert akárminő következése leszen a’ meghívásnak, mindenkor valami helyben nem hagyható fog hozzá szövetkezni. Minden esetre a’ meghívás vagy elfogadtatik, vagy visszavettetik. Ha elfo- gadtatik, attól tarthatni, hogy a’ meghívott tettét későbben megbánván, a’ katholika hittől ismét eltér, vagy csak külsőleg és meggyőződése ellen leszen katholikus. A’ mi annál inkább megtörténhetik, mert épen nem könnyű dolog azon vallástételt, mellyben ki született, mellyet gyermekségétől fogva gyakorlott, s mellyhez szülői, rokoni, baráti’s ismerősi által kapcsoltaik, teljes meggyőződésből s igaz szívvel megváltoztatni. Ha pedig a’ meghívás visszavettetik; a’ meghívottal könnyen az történhetik, hogy ámbár meghívás előtt győzhetetlen tudatlanságból vagy nevelési elfogultságból vala az anyaszentegyházon kívül, meghívás után mindazáltal vagy tudva, vagy legalább meggyőzhető tudatlanságból, vagy valamelly nehézség miatt marad az anyaszentegyházon kívül; és így a’ ki előbb igaz értelemben eretneknek sem tartatott, már most makacssága miatt méltán annak mondathatik. Ezekből mindazáltal hibásan és a’ mi szándékunk ellen következtetné azt valaki,
