Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
13 tanításának tudományához alkalmazhatni. Most tehát egyedül azt említjük, hogy a’ szóban lévő tudományt jó rend’ kedvéért épen a’ szerint osztjuk föl, miként a’ pásztori Tanítás’ általános Tudományát osztályoztuk. Tudniillik a) a’ kisdedek’ tanításának anyagáról, b) annak belső, c) ugyanannak külső alakáról, d) azon tulajdonokról értekezen- diink, mellyek a’ lelkipásztornak mint a’ kisdedek’ tanítójának szükségesek. Itt azonban még azt is különösen kérdezhetni: valljon azon okokon kívül, mellyeket az I. K. 30-dik §-ban a’ Lel- kipásztorság’ Tudománya’ szükséges voltának bebizonyítása végett fölhozánk, lehet e még okokat előhozni a’ végett, hogy a’ kisdedek’ tanítása’ tudományának szükséges volta kitűnjék? Ezen kérdésre nézve a’következőket érdemes figyelemre venni: először a’ liitágazatok és erkölcsi parancsok olly nagy számmal vágynak, hogy bizonyos elvek nélkül lehetetlen meghatározni, mit kell a’ különböző-osztályú kisdedek és tudatlanok elejbe terjeszteni. Másodszor a’keresztény tanítások’ hallgatói rendszerint gyönge tehetsé- giiek és a’ gondolkodásban kévéssé gyakorlottak; innen természetesen az következik, hogy épen nem könnyű a’ reli- gioi igazságokat úgy közölni velek, hogy gyönge elméjek mindent fölfogjon, emlékezetük mindent megtartson, akaratuk végre a’ megismért jót készséggel és örömmest kövesse. Harmadszor még a’ tanítási módszer is különös figyelmet érdemel, vagyis inkább ezen módszernek helyes megválasztása legnagyobb okosságot és ügyességet kíván; valóban nem könnyű meghatározni: valljon a’ fölvett tárgyat folyvásti beszéd vagy épen közönséges beszélgetés’ alakában leszen jobb előterjeszteni; valamint a’ kisdedek’ és tudatlanok’ helytelen feleletit sem könnyű kiigazítani, és jó útra vezetni. Mindezekből pedig mi más a’ következés, mint hogy annak, ki a’ kisdedeket és tudatlanokat valaha a’ religio’ elemeire akarja tanítani, a’ kisdedek’ tanításának tudományát szorgosan tanulnia szükséges ?
