Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
221 gányos pásztori tanítás’ tndoinányában többször a’ Lelki- pásztorság’Tudományának azon részeire hivatkozunk, mely- lyeket már előbb kifejtettünk, mert semmi nem természetesebb, mint hogy azok, miket a’ kisdedek’ és fölnőitek’ oktatásáról annak idejében és helyén akár az anyagra, akár az alakra nézve előterjesztettünk, a’ magányos tanításra is annak módja szerint alkalmazhatók. Elannyira, hogy a’ magányos pásztori tanítás’ tudományára nézve semmi más nem látszik hátra lenni, mint hogy azokat, mik sajátképen ezen tudományhoz tartoznak, illő rövidséggel előterjesz- sziik. Hogy pedig e’ dologban annak rende szerint eljárhassunk: a’szóban forgó tudományt, miután a’jelen §-ban némelly szükséges észrevételeket előterjesztettünk, két szakaszra osztjuk, az első szakaszban a’ hallgatók’ belső, a’ másodikban pedig ugyanazok’ külső állapotát tartván szemünk előtt. A’ most említett szükséges észrevételek és ismeretek közé számítjuk ezen kérdés’ megfejtését: vágynak e okok, mellyek azt bizonyítanák, hogy a’ magányos pásztori tanítás’ tudománya szükséges? Itt elhallgatván azon okokat, mellyeket az I.K. 30-dik $-ban a’végett hozánk föl, hogy a’ Lelkipásztorság’ Tudományának szükséges voltát bebizonyítsuk, válasz gyanánt csak a’következőket említjük: először a’ magányos tanítás’ tudományának elvei nélkül könnyen megtörténhetik, hogy a’ tanító olly anyagot választ oktatás végett, melly a’ hallgatók’ körülményeihez épen nem illik. Másodszor ugyanazon elvek nélkül az történhetik, hogy tekintvén a’ hallgató’ elméjét, érzelmeit és akaratát belsőleg roszul alakítja a’ tanító magányos oktatását. Harmadszor hibát követhet el az oktatás’ külső alakára úgymint a’ tanítási módszerre, a’ nyelvbeli előadásra és a’ kész dolognak elmondására nézve. Végre negyedszer akarata ellen ollyakat tehet, mik a’ helylyel, idővel, alkalommal ’s egyéb körülállásokkal ellenkezésben vágynak. Hogy tehát mind ezen hibák helyesen kikerültessenek, a’
