Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
210 szerint annak inkább a’ niivelt emberek’ köz beszédéhez, mint a’ köznép’ beszédmódjához kell alkalmaztatnia; igen, a’ köznép előtt mondandó beszédek’ nyelve legyen egy- és népszerű, de ne legyen aljas. Mi pedig azon beszédeket illeti, mellyek a’ foglyok előtt szoktak mondatni: ezekre nézve először is azt kell szem előtt tartani, hogy a’raboskodók bűntetteiket ne csak a’ testi büntetés miatt utálják, hanem hogy világosan átlátván a’ vétek’ rútságát és annak szomorú következését önként térjenek által az igazság’ útjára és erény’ ösvényére, önként teljesítsék azon tiszteiket, mellyekkel Isten, elöljáróik, önmagok ’s más emberek iránt tartoznak. Ezt pedig az által eszközölheti a’ hitszónok, ha többször és különféle alakban a’ foglyok elejbe terjeszti, hogy ők emberek, kik a’ jót a’ rosziól meg tudják különböztetni, és kik a’ jót követni a’ roszat pedig kötelesek távoztalni; hogy ők polgárok, kiknek a’ polgári társaságigaz szabadságot, sajátot és csendes bátorságot ád, mindazt megadja, mi a’ boldog életre nézve szükséges, hasznos és gyönyörűséges; hogy ők keresztények, kiknek leghathatóbb ösztöneik vágynak a’ feddhetetlen életre, legfoganatosabb segédeszközeik az erény’ követésére, leggazdagabb jutalmaik a’ jó tettekre; hogy továbbá azon emberekre, kik a' most említett okokra nem figyelvén gonosztévők lesznek, kétféle büntetés várakozik: polgári és isteni; hogy a' polgári büntetés csak a’ külső és nyilványos vétkeket fenyí- ti, az isteni büntetés ellenben az alattomos gonoszságokat is, éspedig úgy, hogy, ha talán néha lialasztatik is, el semmi esetre nem marad; hogy végre a’ raboskodók szenvedések’ idejét a’ magok’ megjobbítására és tökéletesítésére tartoznak fordítani, a’ mi nekik csendes lelkiismeretet, megelégedett szivet, emberhez illő seabadságot, igaz böcsiiletet és tisztességet szerez. Igen, ezeket és az ezekhez hasonlókat több ízben és különféle alakban kell a’ foglyok elejbe terjeszteni. És pedig az alakot tekintve úgy
