Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

11

megölelvén őket, és kezeit reájok tévén niegáldá őket“ Márk 10,14 és 16. Isteni tanítónk’ szép példáját követé szent Jeromos is, ki Laetának levelet irván kötelező magát, hogy ennek Paula nevű leánykáját nevelni és tanítani fogja: „Karaimon fogom hordozni, így szól, és öreg létemre selypítő szavakat fogok képezni---------Krisztus’ szolgálóját és mátkáját fogom oktatni, mint a’ kit mennyek’ számára készítünk.“ Továbbá említenünk kell még Ger- zon Jánost a’ párisi Egyetem’jámbor és tudós cancellár- ját, ki nem csak illy czimű könyvecskét ira : ,,De parvulis ad Christum trahendis,“ hanem önmaga késő öregségig oktatá a’ kisdedeket a’ keresztény religióra: ,,Nem tudom , úgy mond az említett könyvecskében, ha lehet e valami jobb , mint a’ kisdedek’ elméjét, ezen nem méltatlan részét az egyházi kertnek beültetni és öntözni.“ Talán még azt is inegemlitlietjük : miszerint a’ mechliniai érseki megyebeli plébánosok a’ Jézus társaságabeli papok ellen erősen harczoltak, hogy a’ kisdedeknek religióra oktatását visszanyerhessék L. Institutiones Theolegiae Pastoralis Joseph! Lauber. Brunae, 1780. I. K. 80 és k. 1. — Azt szokták mondani másodszor: a’ religióra oktatás fölülhaladja a’kisdedek’tehetségét; azért várni kell, hogy a’ kisdedek megerősödjenek, hogy a’ mit tanulnak, érthessék. Mi ezen nehézségre már előbb felelénk, midőn tudniillik e’ kérdésre válaszoltunk: valljon a’ religioi oktatást mikor kell kezdeni a’ kisdedekkel ? Egyébként is mi azt akarjuk, miszerint a’ kisdedek’ religiobeli oktatása mind anyagra mind alakra nézve ollyan legyen, hogy a’ kisdedek’ gyönge tehetségeit fölül ne múlja. A’ mit ha illően szem előtt tartandunk, épen nem látom okát; miért nem kellene ’s lehetne a’ kisdedeket a’ religióra oktatni. Még azt is ki kell mondanunk: hogy a’ kisdedekre nézve igen veszedelmes, sőt káros volna, ha religioi oktatás nélkül hagynók őket fölnevekedni; hiszem, kiki tudja, hogy a’ religio leghathatósb gyámola a’jó erkölcsöknek. — Harmadszor azt szokás mondani: régente a’ kisdedek’ religiobeli oktatása a’ szülőket vagy a’ keresztatyákat és anyákat illeté, ma pedig ugyanaz az iskoia- tanítokhoz tartozik. Azonban itt meg azt válaszolhatni: miképen a’ régiek’ példájára nem mindenkor építhetünk ;